A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Horváth István: Beata Solitudo = Boldog magány

csendőriskola, az adóhivatal, a vámőrség, a pénzügyőrség és laktanya. Ez alatt az időszak alatt nyilvánosságot kapott a virágos Salgótarjánért mozgalom. 1936-ra az utcák 80 %-a szilárd burkolatú lett. (22) Az eredmények reális minősítésekor ne feledjük el: Salgótarján 30 000 fős megyei város akart maradni. A törekvéseiben a városban működő ipari üzemek vezetőiben is partnerre talált. Elismerték szándékait, támogatták azokat. Az eredmények láttán ideillőnek érzem a polgármester szavait: „Salgótarján a munka városa, amely meghajlik ugyan minden emberi kiválóság előtt, de igazán megbecsülni csak azt tudja, aki maga is dolgozik és száz százalékban a munka embere." (23) A városi élet kovásza: a kultúra Förster Kálmánhoz — tények is igazolták — nagyon közel állt Salgótarján lakossága. Igazán meleg szavak hangoztak el tőle e viszonyról. Éppen ez a viszony is magyarázza, hogy korán, már a polgármesteri tevékenységének kezdetekor felismerte a legfontosabb­nak vélt feladatát e téren is: a szembenállás, a megosztottság fokozatos megszűnését. Látta, hogy a település társadalma erőteljesen megosztott. A munkásság önmagában is ré­tegzett. „Ezt a tagolást a vállalat határozottan elősegíti. Valószínűleg azzal a meggondo­lással, hogy minél inkább elkülönül és rétegződik a munkásság, annál kevésbé fog egysé­gesen fellépni. ' 'A bányászok letelepült és időszaki munkára érkező csoportja között óriási távolságtartás érzékelhető. Nemcsak ők, hanem asszonyaik sorsát is az erőteljes tagolódás irányította. Nem jobb a helyzet az értelmiség életében sem. Az elkülönültség, a gyanakvás e fontos társadalmi csoport velejáró tulajdonsága lett hosszú ideig. (24) Förster felismerései közül a legfontosabb volt az, amikor az értelmiség kohéziós szerepére ráérzett. Rádöbbent arra, hogy e réteg élete mintául szolgált más csoportok számára is. Másrészt pedig azt is belátta, hogy e téren hosszabb távra kell építkeznie: a saját értelmiség kialakításának útja azonnal elkezdendő és folyamatosan gondozandó a tennivalók sorában. Ezzel párhuzamosan a „kész", az alkotni kész értelmiség városi jelenléte a napi helyzetet is normalizálhatja. A felismerést tett követte. A hosszabb távra szóló feladatok elvégzését szolgálta a Förster Alapítvány létesítése. „Salgótarján r. t. város képviselőtestülete, 1924. március 20-án tartott képviselőtestületi gyűlésén egyhangúlag elhatározta, hogy a város első pol­gármesterének dr. Förster Kálmánnak a város fejlesztése, de különösen a város jövedel­meinek fokozása körül kifejtett eredményes munkásságának elismeréséül, és minden időre való megörökítéséül az alábbi pontokban részletezett jótékonysági alapítványt teszi: 1. címe: dr. Förster Kálmán, szegény segélyező alapítvány. 2. összege: ötvenmillió korona (később 4000 pengő). Forrása a vállalatok forgalmi adója. 3. A salgótarjáni szegénysor­súak között osztandó ki. 4. Az alapítvány nem osztható fel. 5. A segélyzendőket a polgár­mesterjelöli ki. 6. Döntése utólag bemutatandó a képviselőtestületnek. 7. A polgármester minden évben beszámol a felhasználásáról a testületnek. 8. A képviselőtestület erkölcsileg is felelős az Alapítvány elosztásának tisztaságáért." Az alapítvány kiosztásának ideje legkésőbb minden év szeptember 1 5-e volt. A polgármester elsősorban felsőfokú tanulmá­nyokat folytató, szegénysorsú diákok taníttatására szánta az összeget. A különböző tör­vényességi eljárások elvégzése után első ízben 1927-ben került sor a díj átadására. Ezt követően 1937-ig van az Alapítvány működéséről tudomásunk. Az Alapítvány segítségé­vel végezte el a zeneművészeti főiskola zongora szakát Nagy Árpád árva és világtalan fiú. (Sajnos tanulmányai befejeztével nem maradt Salgótarjánban.) De — hogy néhány nevet kiemeljünk a sorból — részesült az Alapítványból: ifj. Fancsik József III-os gimnazista tanuló, Lidik József polgári iskolai árva tanuló, Kiss István II. évf. tanítóképzős is. Mellettük többgyermekes, rokkant, városi lakosok is kaptak különböző nagyságrendű összegeket az alapítványból. (25) Az alkotó értelmiség művészcsoportjának erősödését segítette. Fayl Frigyes szemé­163

Next

/
Thumbnails
Contents