A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Horváth István: Beata Solitudo = Boldog magány

Salgótarján történetét átfogó és részletező tanulmányok is megkísérelték összefoglalni. Tapasztalatomból mondhatom: nem könnyű és ugyanakkor nagyon izgalmas feladat. Kísértett a sematizálás veszélye, a szerves fejlődés helyett a megszakítottságot, a természetes helyett a mesterségest, a csináltságot hangsúlyozó feldolgozási magatartás eluralkodása. A politikai érdek csábítását, a korszakonkénti egyoldalúságát sem volt könnyű leküzdeni. Az ideérkező fiatal polgármester a felszínen is jelentkező, mélyben is meghúzódó feszültségeket tartalmazó feladattal találta szemközt magát. Ebből néhányat szükséges felvillantanunk, hogy megérezzük, megértsük magatartását. A település történetében — noha erre történtek egyértelműnek tűnő meghatározási kísérletek — pontos ceruzákat húzni nagyon nehéz. Mivel a gazdaság, a társadalom, a kultúra, a település mindennapjait és távlatait is meghatározó elemek. Ezek együttes, vagy elkülönített, de különbségek minősítése után az összefüggést láttató történetírói vizsgálat segíthet a valóságos kép kialakításában. Ehhez az igényhez és felvetéshez most úgy kívánok hozzájárulni, hogy a fejlődési folyamat elemeinek vázlatos áttekintésére, mozgására, érzékelhető hatásának megfogalmazására teszek kísérletet. Salgótarján településének új korszaka a XVIII. század második felében kezdődött és napjainkig — lényegében 1950-ig, a megyeszékhellyé válásig — négy, egymástól el nem választható periódusra osztható. Az új vajúdása közel száz évig (1767—1867 közötti ideig) tartott. A meghatározó új elem, az új nyersanyag, a szén felbukkanásához kötődtek ezek az évek. 1867—1880 között gyökeret eresztett az első tőkés típusú vállalkozás. Noha kísérleti stádiumnak kell még ezt felfognunk, de már ennek kezdetén megjelent a modern embert azóta is gyakran rémítő gazdasági válság réme a 70-es években. Ez a második szakasz a település történetében. Rövid szóhasználattal a feudális keretek széttörése ment végbe ekkor. 1880—1910 között virágzott a tőkés típusúnak nevezett termelési mód, amely új és új bányatelepek nyitásában, a gőz, az elektromosság terjedésében, a szénbányászatra települt gazdag ipari tevékenység teljessé válásában és korszerűsödésében jellemezhető. Az üveggyárak, a gépgyártás új munkahelyeinek növekvő igényei a szakmai ismeret gyarapítását is szükségessé tette. Ez a fejlődéstörténet harmadik szakasza. 1910 után a gazdaság felfelé ívelő mozgása a medencében befejeződött. A szerves fejlődés iránya lassan visszafordult, ereje lanyhult. Kísérő jelenségei (a nemzeti tragédiát okozó háborúk, a politikai szerződések, Trianon) gerjesztettek ugyan ideig-óráig a szükség miatt új tőkemozgásokat, de az irányt érthető módon megváltoztatni képtelenek voltak. A politikai színtéren jelentkező események hosszú ideig elfedték, vagy sokaknak jó volt, hogy eltakarták e folyamat igazi arcának, hatásának felismerését. Az elhúzódás miatt pangó és meglendülő korszakok váltogatták egymást, a lényeg megváltoztatása nélkül. A folyamat és korszak az első világháborútól kezdődően tart napjainkban is. A társadalom összetétele, szerkezete és mozgása a fentebb előadott gazdasági igények szerint módosult, változott. A feudális faluban — lényegében az első és második, harmadik etapban — a hagyományos munkamegosztás formái ugyan megmaradtak, de fokozatosan elveszítették meghatározó szerepüket, a népesség eredeti összetételében is lényeges, gazdagodó mozgásuk ment végbe. Két tényezőt hangsúlyosan kell említenem: egyrészt az idegen — akár nyelv, akár lakóhely szerinti — népesség megjelenését és hozzákapcsolódóan a helyi lakosság integrálóképességét. Másrészt pedig a nagy nyersanyagigény következményeképp a korábbi stabilitás, kiegyensúlyozottság megszűnését és az ugyancsak kapcsolódó új stabilitás — rend, nyugalom, kiegyensúlyozottság — kialakulását. A huszadik században a két tényezőt újabb, politikai indítékú tényezők színezték. Az 1920-as új határok miatt megjelentek a magyar anyanyelvű menekültek és velük eddig ismeretlen probléma. Ennek kezelésére a falu státusú település csak korlátozott lehetőséget kapott. A lakásviszonyok változása (a kolónia mint lakóhelytípus megjelenése és szerepvál160