A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Horváth István: Beata Solitudo = Boldog magány

XVI. KÖTET A NOGRAD MEGYEI MUZEUMOK EVKÖNYVE 1990 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Horváth István Beáta solitudo = Boldog magány (Vonások dr. Förster Kálmán arcképéhez) A természeti szépségekben oly gyönyörű Szepesolaszi egyik völgyében, a „Hegymögött", egy férfi magának és családjának pihenőházat építtetett. Amikor elkészült, felírattatta a ház homlokzatára: Beáta solitudo — Boldog magány. A házépítő férfi Förster Ede, szepesolaszi ügyvéd volt. A házat, a telket a fia, Kálmán örökölte. Róla, a fiúról szól ez az írás. I. Az otthonról hozott értékek Felvidék. A mai nemzedék már csak archaikus ízét érzi a szónak. Érzékenységet érint. Még mindig vannak, akik nacionalizmust hallanak ki mögüle, gyakran ki is mondják ebbéli véleményüket. Sokáig elhúzódó, megoldatlan társadalmi feszültségekből fakadó érzés ez is. Szinte reménytelennek tűnik a kívánság: jó lenne, ha túl tudnánk tenni magunkat az elmúltat is nyomorító nézeten. Felvidéki ember. Külön kategória. Történeteket hordozó, romantikus tartalmú szópárosítás. Különlegességnek számító magatartástípus a magyarság palettáján. Az égretörő hegyek, a zúgó patakok, a mögöttük megbúvó csend: a hallgatagság sajátos logikája nyomán kialakult jellem- és emberkép. A természet közelsége alakította közösségi gondolkodás és a személyes tulajdonságok, a jobbra törekvés szándéka és akarata formálta ember világának rendje, belső tisztasága karaktert adó tulajdonsága azoknak, akik e vidéket otthonuknak mondhatják. (1) E természeti környezetben született Förster Kálmán 1885. július 29-én Szepesolasziban. A sorban a nyolcadik, és a teljes sor: mind fiú. A felnőttkort csak öten élték meg, közülük is ketten az időskort. A Förster család „Németország Szász-Coburg hercegének Neustadt városából származik, ahol... sok Förster él, és ahonnan Andreas Gottlieb nevű ősünk kb. 1777 körül,... vándorévei során eljutott Szepesolasziba. Mézeskalácsmester volt. Olasziban megnősült, és így alapítója volt a Förster család magyarországi ágának." (2) A dédapa, a nagyapa szintén folytatta a kézművesmesterséget, de már kékfestőként. A gyáripar megjelenése után leszármazottai elhagyták e pályát, és a szellemi tevékenység felé fordultak. A szepességi, az ún. Zippser (cippser) városok légköre és a magyar kultúra olyannyira összefonódott, hogy néhány évtized múltán az ilyen népességű lakosság, a magyar kultúra tartóoszlopává lett. „A zippser városokbeli játszott nagy szerepet a magyar szellemi életben, kivált a XIX. század közepén. Már betelepedése óta kapocs és közvetítő volt ez a csoport a magyar és a német nyelvű kultúra között. Szinte mindig barátja a magyarság ügyének, ez időben pedig a polgári értelmiség egyik legfőbb kibocsátó fészke, amely 157