A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Zólyomi József: Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900)

többször utaltunk rá, hogy az anyakönyvi bejegyzések nem mindig pontosak. A faluban született családoknál is gyakran előfordult, hogy a megszületett gyermek nyomára csak a halotti anyakönyvben bukkantunk. Különösen nehézzé teszi a kutatást, ha több mint egy évtizeden keresztül nem vezetik a halotti anyakönyvet, mint ez Berkenyén történt 1719—1750. között. A születések és a halálozások egybevetése így nem adhat pontos adatokat a természetes szaporodásról, de a kapott számok valamelyest mégis tanulságul szolgálhatnak. Tanulmányunkban több adattal (születés, házasság) bizonyíthattuk, hogy Berkenye népessége a XVIII. század végéig folyamatosan növekedett, a XIX. század folyamán stagnált. Az alább bemutatott —-, pontosnak nem nevezhető — táblázatunk is ezt bizonyítja. Év Születés Halálozás Növekedés Év száma 1719—1750 265 43 222 1751—1800 855 707 148 1801—1850 876 813 63 1851—1900 1059 1037 22 Tanulmányunkban a Nógrád megyei német telepítésű Berkenye község anyakönyvi adatait dolgoztuk fel az 1719—1900. közötti évekből, négy szakaszra bontva. A születési anyakönyvek összesített adataiból megállapíthattuk, hogy a faluban az 1—6 gyernekes családok voltak többségben. A születéskorlátozásra való törekvést, a vizsgált időszak alatt nem tudtuk kimutatni, sőt forrásaink alapján arra az eredményre jutottunk, hogy ennek lehetősége teljesen kizárt. A gyermekek száma és a vagyoni különbségek között sem tudtunk összefüggést találni. A keresztnév vizsgálatánál kimutattuk, hogy a szülőhazából hozott nevekből csupán az Anna Máriát, a Mária Annát, a Kunigundát őrizték meg. Névkészletük azonban jóval szegényebb volt, az itt található magyar és szlovák falvakénál. Rámutathattunk arra is, hogy a keresztszülőknek milyen nagy szerepük volt a névadás szokásában. A házassági adatok számbavételénél négy házasságtípust különböztettünk meg. Az egyik az elsőházasok csoportja, ahol a legények 20—24 éves, a leányok 18—22 éves korukban nősültek, illetve mentek férjhez. A vőlegények többsége idősebb volt menyasszonyánál. A második csoportba azokat a házasokat soroltuk, ahol a legények özvegyasszonyokat vettek feleségül. Számuk, egy faluközösségen belül, jelentősnek mondható. Itt a menyasszonyok jóval idősebbek voltak vőlegényüknél. A harmadik típus a hajadonok és özvegyek házassága, amelyek száma igen magas. A másodszor, vagy harmadszor házasodó özvegy férfiak 15—20 évvel vagy még ennél is idősebbek voltak feleségüknél. Az özvegyek közötti házasságok száma csak a múlt század második felében volt magas, nem túl nagy korkülönbséggel. A \íáci püspöki uradalom számos települést magába foglaló birtokán, sehol sem volt olyan magas a rokonházasságok száma mint Berkenyén, illetve az innen kirajzó német családok alapította Szendehelyen. Ez jelzi zártságukat, elszigetelődésüket a szomszédos magyar és szlovák falvaktól. Az endogám házasság, a megélhetés biztosabb reménye 121