Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Belitzky János: Az 567/568. évi avar honfoglalók hely- és személy és egyéb név hagyományainak kérdése

(179, b.) szóból ered ós ez utóbbihoz a többes szám 1. személyt jelölő -p I. kép­ző (783. 1.) járult ós így a jelentése 'a mi széniünk'. Mind a két falu eredetileg a katonai védőrendszer őrhelye volt, a magyar Szemes, itt pedig az Örs hely­nevek megfelelője. Az Esztergom megyei határ közelében fekszik Mocsa ós Mocsala. Mindkét falunév Gy. III. 441—442.) ugyanazon mó 1. 'élőfa'. 2. 'gerenda'. 3. 'oszlop, cölöp'. 4. 'hasáb'. 5. 'erdő, erdőség' (254. b.) evenki szóra vezethetők vissza, csak a képzőik mások. Mocsa neve — eltérően az 1877. óvi Esztergom és Kolozs megyei eszközha­tározós Mocs falunevektől csa, -csE, -cso képzős (796. I.) személynév. Je­lentése a magyar férfi tulajdonnév "Erdős" vagy „Gerendás" hely- és család­neveinknek felelhet meg. — A Mocsola ennek a férfi személynévnek a -la, -IE, -lo (766. 1.) képző 'figyelést, összpontosítást, megszállást mozzanatos igeidőbén történő cselekedetére' utal. Ez magyarul kb. azt jelenti, hogy „Mocsa az erdőt ellenőrzi". A szolgagyőri vár népei által lakott Madár eredeti neve Modor, ami 1977-ben azonos a Pozsony megyei Modor város nevével. Ennek a városnak a neve az evenki modar 1. 'a törzs felső része; 2. 'abroncs'. 3. 'folyó 3 patak kanyarulat'. — Oyörffy (III. 438.) idézi a falu mai szlovák Modrany nevét is. Ez Modor vá­ros mai Módra nevének a származéka. — Az esetünkben 'patak kanyar' jelen­tésű evenki modar szó (255. a.) a hangzóhasonulás következtében vette fel a Madár névalakot. Lót falu (Oy. III. 437—438.) neve az evenki ló-mí (237. b.) ige ló- 'megsza­gol, szagolgat' alapszavának eszközhatárözós -t kópzőjű (789.1., II. 790. 1 III. ós V.) alakjának kb. „alaposan megszagol, nagyon szagolgat" jelentésű meg­felelője, aminek köze lehet a szagok iránt érzékeny ízlésű gonosz szellem elriasz­tását célzó — v. ö. a mó-mí II. 'bűzlik, szaglik' 253. b. igével — névadásokhoz, pl. a vasi Mocse területnévhez, de nem a komáromi, a mó szóból származó, személynévi eredetű Mocsa-hoz és származékaihoz. A Terra Avarorum frank hűbéres területéhez nem alkalmazkodtak a későbbi megyehatárok és minden régészeti és nyelvi adat arra mutat, hogy 568-tól a ma­gyar megyeszervezést megelőző hadrendi, törzs- és nemzetségfői birtokmegosz­lásig az avar birtokrendi elhelyezkedést nem zavarták külső hatalmi tényezők. Vagyis: tekintettel arra, hogy az evenkik ideérkezésének a legkorábbi idő­pontját pontosan tudjuk, az általuk adott elnevezések pedig még ma is helyi tényezők, feltételezhető, hogyha ezekre a helyekre a belső vándorlásuk követ­keztében 568 után esetleg csak évtizedek múlva telepedtek le és ha a régé­szeti leleteik nem a korábban megszokott képet mutatják, akkor sem más nyel­vet beszélő, hanem más kereskedelmi stb. kapcsolatokat felmutató ugyanazon evenki nép élt ott tovább. Ma még messze tartunk attól, hogy megállapítsuk, hogy a szigetközi három Bajcs, vagy a komáromi Bajcs, a győri Gug, vagy a nyitrai Gúg, a soproni Be­led, vagy a pozsonyi Belle, az észak-komáromi Mocsa, vagy a dél-komáromi Mocsa, stb. a korábbi vagy későbbi letelepülés? Feltételezhető, hogy a győri részek nagybirtoka evenki nemzetségei közé tar­tozott Ilmár az oklevelek fennmaradása idején már köznemesi családokra bom­lott. — Lehetséges, hogy a női személyneveket viselő falvak és területek az „ős­anya" leszármazott nőtagjainak az öröklött birtokai voltak. Mindez részemről még csak gyanú, amit itt csak felvetni merek. — Itt vetődik fel ugyanis az el­nevezésekkel kapcsolatos népi hagyományok megléte. 38

Next

/
Thumbnails
Contents