Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából

odafordultam, de nem sikerült. Csak olyannak, akinek olyan tudós természet je van. A csepegető (eresz) alatt napkelet felé, de én próbáltam, de nem múlt el. Kell mondani: Isten adta, Isten vegye el, háromszor. Én mondtam, de nem múlt el, csak olyannak, aki mást is tud, ollyan boszorkányságot."

61 Végezetül essen szó a nap egyéb vallási megnyilvánulásairól. Ilyen például a harangszó hallatán való imádkozás. Katolikusok ekkor Urangyalát, Miatyánkot, Üdvözlégyet imádkoznak, van aki már csak keresztet vet, főleg az evangélikusok, ők ilyenkor még inkább saját szavukkal imádkoznak: ,,Jóságos Istenem köszönöm, hogy meghagytad élnem, hogy meghallottam a harang szavát."

62 A férfiak harangszóra kalapot emelnek. A katolikus harangozó három Urangyalát Üdvözléggyel mond el a reggeli, déli és esti harangozás ideje alatt, az evangélikus pedig kéréseit, hálaadását saját szavaival fogalmazza meg. Ha halottért szól a harang, akkor katolikusok Miatyánkot, Üdvözlégyet imádkoznak a „lelke üdvéért" s esetleg hozzáteszik : „Adj Uram örök nyugodalmat neki." Templom, feszület, szobor előtti elhaladáskor az üdvözlés, kereszt vetés római katolikus részről teljesen általános. Evangélikusoknál jóval ritkább, de megtalálható és különböző változatok alakultak ki. A vegyes vallású családból származó B.P.-nó (ev.) evangélikus templom előtt nem vet keresztet, katolikus előtt és útmenti feszületek előtt azonban igen. K.M-né (ev.) evangélikus és katolikus templom előtt egyaránt vet keresztet. Végül van köztük olyan, aki saját evangélikus temploma előtt vet keresztet, a katolikus előtt nem. Katolikusoknál templom és feszület előtti elhaladáshoz ima is kapcsolódhat : „Mindig mondom : Vég nélkül áldassál és imádtassál a legméltóságosabb Oltáriszentség (templom előtt)". „Imádunk Téged Krisztus és áldunk, mert a Te szent kereszted által megváltottad a világot (kereszt előtt)"

63 Sajátos jelenség a terényi evangélikusságnál templombalépéskor a letérdelós és keresztvetés, főleg a nők körében. Ez a szokás a falu lekésze szerint a dunántúli evangélikusok körében nem ismeretes. A templombeli keresztvetéskor van, aki fohászt is mond: „Az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében. Amen. Uram Adj erőt az igehallgatásodra. "

64 Hagyományosan mindkét felekezetnél vallási jellegű a köszönés, ez az idős korosztálynál egymás között ma is általános. Evangélikusok „Adjon Isten jó napot"-tal köszönnek, a katolikusok egymásnak „Dicsértessék a Jézus Krisztus"-sal, de manapság inkább ők is már „Adjon Isten"-nel vagy „Jó napot"tal, kivéve, ha pappal találkoznak. Evangélikusok a lelkésznek „Erős vár a mi Istenünk" köszöntést mondanak és ő ugyanígy válaszol. Végezetül, összefoglalva a napi imakultúrával kapcsolatos, sokszor szerteágazó anyagot, a következő benyomásaink alakultak ki. A napi imarend a vizsgált idősebb vallásos réteg számára ma is életelem, „fő energiaforrás" és általában a napi időbeosztásban is jelentős tényezőként szerepel, másrészt a fohászok és a koncentrálást nem igénylő történések alatti imák behálózzák, számukra mintegy átformálják a mindennapokat. Az imakészlet egészét nézve, s ezt összehasonlítva más településekkel, úgy látjuk, hogy a terényiekre jellemző, hogy miként a település fekvésében, úgy az imakészletben is a viszonylagos elzártság, a kevés változás, „kis átmenő forgalom" figyelhető meg. Erre utal, hogy a napi imarend sok esetben gyerekkortól kezdve szinte semmi változást nem mutat. Ezzel szemben például a rimóci településcsoportnál az imádságok a tárgyi használati cikkekhez hasonlóan bekerülnek a gyakorlatba, majd elmaradhatnak, hogy újabbak lépjenek a helyükbe: „A szomszédban lakik Verus ángyi, ónekesasszony a 360