Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Belitzky János: Az 567/568. évi avar honfoglalók hely- és személy és egyéb név hagyományainak kérdése

szóval (57. b.), amiből a Bodó családnevünk alakult, aminek az Élő családne^ veink is a megfelelői. A Kárpát-medencében található számos Bodon és Bodony alakú és utaló összetételű helynevünkkel kapcsolatban az a probléma, hogy azok közül nem egy jelenthet magyar elnevezésű, hengeres alakú, alul-fölül nyitott hordóhoz hasonlítható módon beomlástól védelmezett ásott kutat, továbbá, hogy az ótörök bodun szó 'lakosság, alattvalók, nép' jelentése (V. ö. Kiss, 114.) szintén részese lehetett az ezen helynevek kialakításának. — Ezen helynevek közül elsősorban a más evenki elnevezésűek közelében találhatókról tételezhető fel az evenki „comes" jelentés. Az egykor Győr megyei ma is nagyhatárú Tét (Gy. II. 639.) neve szintén evenki eredetű. Két szótári alak is őrzi az ugyanazon orosz 8zeszty'ü\m}\eühu, felülni' jelentéssel. Ezek a tÉ-mí (416. b.) és a tEEt-mí (624. b.) igék,' amik ezenkívül azonos jelentésűek a tEgEt-mí I. (419. a.) igével is. A Tét helynév kialakítása szempontjából a nem tájszavi -t eszközhatározós képzőnek (789. 1. I.) lehet szerepe. Ez a tÉ-mí tÉ alapszavának tükörképe az 1951—1964. években gyűjtött és a mondott képzőt már az igetőhöz kapcsolt tEEt-mí igetöve. A Tét helynév az evenkik által „megült" szálláshelyre utal, „Ülés"-nek fordítható és két magyar ülós=Üllós — egy Csongrád, egy Pest megyében — nevű hely volt 1877-ben a jelentésük megfelelője. — Az még a további kutatásaim körébe fog tartozni, hogy voltak-e ennek a fél Eurázsiát végigszáguldva nyelvét töretlenül megőrző lovas katona nemzetnek olyan helynevei, amelyek a ,,lóra felülés" számukra mindennapi tényével függhettek össze. A régi Győr megye délkeleti részén fekszik Táp község. — Neve 1877-ben egyedülálló az egész országban. Nyilván a tá-mí ige (380. a.) 'levesz, leszed; learat' cselekedetének a jelenben vagy a legközelebbi jövőben való megtörténésére utaló -p I. képzővel (783. 1.) a többes szám 1. személyúséget kihangsúlyozó párosítása. Tehát 'mi fogjuk learatni, (vagy) mi aratjuk le' a táp szó jelentése. Ez a földműveléssel kapcsolatos elnevezés a területet birtokukba vevő, hihetőleg azonban nem az azt szántó és bevető, hanem a behódoltak által megművelőktől, az evenkik „földesúri" jussa lehetett. Ez a 'mi fogjuk learatni' jelentés evenkiül hangzó „kijelentés" és felveti annak a szükségességét, hogy tisztázzuk kik voltak azok az evenkik, akik többes szám első személyben nevezték meg magukat? — Úgy gondolom, hogy a választ a Táp körzetében található evenki eredetű helynevek — Gyónt, Gug, Borba, Hecse, Ihnár, Kát, — segítségével kaphatom meg. Gyánt (Gy. II. 589.) ~t képzős (789. 1. I. változata az evenki dján (ejtése magyar nyelvterületen = gyán) 'tíz, tíz darab' (149. a.) szónak, ami így kb. „a tízes, a tíz darabos" jelentéssel bír. A Gyánt névalak 1877-ben három Tolna megyei puszta nevében, a képző nélküli orok Gyen (=djon, azaz djen 'tíz' — 149. a.) pedig egy Pest megyei falu és egy-egy Fejér és Veszprém megyei puszta nevében szerepel. Valószínűnek vélem, hogy a jelentésük a hadrendi vagy gazdasági tevékenységet folytató „tizedes" rangnak felelt meg. A Gûg a gug-mí ige (94. b.) alapszavának 'megelőz, elébe vág, munkában túlszárnyal' jelentése, ami egyaránt vonatkozhatott valakire vagy valamire, nemcsak itt (Gy. II. 588—589.), hanem Komárom megyében a csallóközi Szémő határában is puszta 1877-ben. A Gúg eddig az ismeretlen eredetűnek vélt magyar nemzetségek közé tartozott, amelynek a nevét hat helynevünk őrizte meg (Kr-M-Sz II. 19.). — Ez a ma Mezőörs és Nyalka határában lévő puszta, nemcsak az egykori falu emléke, hanem bizonyítéka az evenkik és a velük 29