Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Belitzky János: Az 567/568. évi avar honfoglalók hely- és személy és egyéb név hagyományainak kérdése

2. Az 567/568. évi avar honfoglalók zömmel a mandzszu-tunguzok tunguz-ágához tartozó evenkik voltak. Történész vagyok és a helytörténeti kutatásaim következtében váltam autodidakta nyelvésszé. Ennek is megvan a maga története, amire azonban itt nem térek ki. — Azt viszont elkeli mondanom, hogy az 1930-as évek dereka óta — hol rövidebb, hol hosszabb megszakításokkal — lestem és vártam, hogy valaki csak talál megoldást az „avar" nyelv mibenlétének a kérdésére. Az 60-es évek végétől kezdve rendszeresen néztem át a japán, a koreai, a kinai, a mongol, a jakut, az ujgur, a kirgiz, a kamcsadál és az egyéb paleoszibériai nyelvek szótárait, amiket be tudtam szerezni és még a tibetit is átnéztem. (Ezek ma az itteni megyei levéltár könyvtárában találhatók.) Csaknem mindegyikben találtam hazai helyneveink néhányára magyarázatot, de a legnagyobb meglepetést az evenki-orosz szótár jelentette számomra. Moszkvában 1958-ban jelentette meg 3000 példányban „A külföldi és nemzetiségi nyelvek kiadója" a Q.M. Vasiljevics által szerkesztett, kb. 25 000 szót tartalmazó Evenkijszko-Russszkij Szlovar c. 802 nyolcadrészt oldalt és egy térképváltozatot felölelő kötetét. A kéthasábos szövegben, főleg a néprajzi jelentőségű elnevezésekhez, magyarázó képvázlatok is készültek. A Szótár részei: 5—4. előszó, 5—8. használati útmutató, 9—10. rövidítésjegyzék és az orosz betűrend, 11—575. szavak, 576—586. az utolsó három évszázad evenki nemzetségeinek a nevei, 587—638. az 1951—1965 között gyűjtött szavak, 639—743. a nyelvtani fejezetek, 744—799. mintegy 720 képző betűrendes felsorakoztatása, 800—802, bibliográfia, 803. Kolofon, 806—807. az évenki nyelv Szahalin szigetétől a Jeniszei folyó Ny-i partjáig való elterjedésének és tájszólásainak a térképvázlata. Ezen a három millió négyzet km-nél nagyobb területen az 1926—1927. évben 38 000 évenki élt és számuk ma sem lehett több a 100 000-nél, akik 19 nyelvjárást beszélnek. Nyelvjárásaik alapvető sajátosságai a Kárpát-medencében is megtalálhatók, amiket esetenként idézni fogok. Ugyanakkor jelzem az evenkikkel vegyesen élő kis mandzsu-tunguz töredékek hazánkba került szavait is, mert azok a 20 000 harcossal együtt történt idekerülésüket igazolják. Az evenkiket 1922 decemberében az Oroszországi Szövetséges Szocialista Köztársaság tagjainak nyilvánították és létrehívták a Köves- és az AlsóTunguzka folyók partjain az Északi Sarkkörön túlnyúló Evenki Nemzetiségi Körzetet. Ennek a történelmi Magyarország területénél kétszer nagyobb 767 ezer négyzet km-es területén 1974-ben 15 ezren éltek és ebből az igazgatási és kulturális központ szerepét ellátó Túra város lakossága 5000 főt tett ki. Minden jel arra mutat, hogy a kedvezőbb éghajlatú Bajkál-tó környéki és délkeleti területek evenki lakossága — igaz, más nemzetiségiekkel keverten — számbelileg túlszárnyalja a rideg éghajlatú Nemzetiségi Körzetek lakosságát. Tényként kell leszögeznem, hogy Vasiljevics és az 1951 B. 1954. évi munkatársai nem találtak olyan adatokat, amelyek a türkök elől Nyugatra menekült harcosokra és azok Kárpát-medencében történt honfoglalására vonatkoztak volna. A szibériai evenkik emlékezetéből kiestek a 15—16 évszázad előtti események. — Nyilván nem voltak írásos feljegyzéseik, bár rovásos feljegyzések emlékét a Szótár őrzi. Az 1920-as évek derekán a latinbetús írást vezették be az evenkik számára, ami helyett 1938-ban az orosz betűrend szerinti írást vezették be (653.1.) A két betűtípus egybevetése néhány hangtani kérdés 20