Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Hausel Sándor: Orvosok a 18. századi Nógrád megyében

ben pedig továbbra is hűséges szolgálatait ajánlja. A losonci közgyűlésen (1718. december 13.) tárgyalt kórvényre Dobay László, a megye esküdt nótáriusa a következőket vezette rá: a vármegye sok egyéb kiadásai miatt a fix díjazást az alulírt kérvényezőtől a közgyűlés megtagadja, hogy mindazonáltal a vármegye kegyét tapasztalhassa, ezért 12 forintot Tussay György szolgabíró fizessen ki neki. Ezt az összeget felvette, amiről tanúskodik 1719. márciusában kelt átvételi elismervónye.

12 Ezen neve alatt az apothecarius, vagyis gyógyszerész szó áll. De mint levelében írta, folytatott orvosi és sebészi munkát is, noha orvosdoktorrá 1721. januárjában avatták. E három tevékenység az első időkben nem különült el mindig, gyakran egy személy űzte mindegyiket. Egyéb Nógrád megyei tevékenysége nem ismert. Biztos köze volt ahhoz, hogy 1719-ben Hermann András mint megyei főorvos szerepel. Hermann és Kochlatsch rokonok voltak, ami kitűnik Hermann gratuláló verséből, amit Kochlatsch doktorrá avatása alkalmából írt. Hermann András

13 (1693. 2. 28.—1764. 5. 11.) 1719 októberében nyert orvosdoktori oklevelet. Etájt érkezhetett Kochlatsch utódaként Nógrádba főorvosnak. Sokáig nem maradt, mert az 1720-as évek elején Rómába ment a kalocsai érsek, gróf Csáky Imre udvari orvosaként. 1723-ban visszatért Magyarországra, Pozsonyban élt, Mosón megye megválasztotta főorvosának. Nógrád megyei tevékenységéről nyom nem maradt fenn. Feltehető, hogy utóda, Neuhold János Jakab

14 (Sopron, 1700. 4. 28.—1738. 3. 24.) az ő közvetítésével került a megyébe főorvosnak wittembergi, jénai ós lipcsei egyetemi tanulmányok után az 1720-as évek elején. Viszonylag hosszú ideig volt a megye főorvosa, 1730-ig, itteni tevékenységéről szinte semmit sem tudunk. 1730-ban Komárom megye főorvosává nevezték ki, s utána néhány hónap múltán, 1731. május 1-től a bölcselet és orvoslás doktora (doctor philosophiae et medicináé), több nyugat-európai egyetemet megjárt, s ekkor már neves ember, Perliczi János Dániel (1705. 10. 29.—1778. 4. 6.) lett Nógrád megye főorvosa. Egyik tagja

15 annak a felvidéki evangélikus értelmiségnek, amely a 18. század első évtizedeiben kiemelkedő szerepet játszott Magyarország tudományos életében. Tevékenysége, jelentősége túllépett a megye határain. Széleskörű műveltsége és kezdeményezőkészsége elismerést váltott ki kortársai ós későbbi móltatói között, akik hol ezt, hol azt emelték ki nagy ívet átfogó életéből. 1731-ben választották a berlini akadémia tagjai közé a faházépítésről írt munkájáért. A 60-as években tudós társaságot tervezett. Tervezetet készített orvosi főiskola és országos könyvtár létesítésére. Fordított és írt orvosi felvilágosító könyveket az elsők közt magyar nyelven ,,kedves magyarainak, de főképpen tekintetes nemes Nógrád vármegyében lévő városokban és falukon lakozóknak". Munkatársa volt az első magyarországi érdekeltségű bécsi lapnak, az „Allergnädigst privilegirte Anzeigen"-nek: Mária Terézia érdemei elismeréséül nemességgel adományozta meg.

16 Földesurakkal pereskedett orvosi tiszteletdíjáért és úriszéket tartott falujában jobbágyai felett. Gyógyított, patikát alapított és tartott fenn, gondja volt földjeire, rétjeire, ingatlanaira. Míg elődei itteni tevékenységéről alig tudunk valamit, a több mint fél évszázadot Nógrádban élő s munkálkodó Perliczi viszonylag nagy mennyiségben hagyott hátra rendet, tudást, fegyelmet sugalló betűivel megírt jelentést, kórvényt, kimutatást, magánlevelet. Perliczi Illés (1670—1743) késmárki evangélikus esperes és a Boroszlóba való Büschel Anna Borbála gyermeke 1705. október 29-én született. A Perliczi család Csehországból menekült 1621-ben a Nyitra megyei Csejtére. A dédatyja, I. Dániel a Prága melletti Berauból származott, prédikátor és a prágai kontu87