Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Pálmány Béla: Adatok a szécsényi Forgách kastély történetéhez 1335–1765

tély ÉK sarkán illetőleg az ÉNy sarkához közel egy-egy emeletes, ablakokkal tagolt tornyot mutat. Maga az emeletes épület robosztus, vastag falú „huszárvár" benyomását kelti, amelyet a támadásoktól kétsoros kerítés is óvott, a Szentlélek patak felől. E képen jól látható a falakon kívül épült Szentlélek templom, a kimagasló ferences kolostor-templom és két kisebb torony: egyik a Kis- (Rimóci) kapunál, a másik süvegtetős templom lehet, kb. a most feltárt középkori templomrom helyén. A kastély helyreállítása gróf Koháry István birtoklása idején Szécsény 1684 tavaszától, (amikor a pestisjárvány miatt magyar és német katonákból álló, csupán néhány hónappal korábban beköltözött helyőrsége elhagyta és felégette a végvárat,) 1690 tavaszáig lakatlan és romos helység volt. A mezőváros újratelepítésével több tanulmányunkban foglalkoztunk már, ezért itt csupán röviden utalnánk a kastély sorsát érintő főbb eseményekre.

26 Az ifjabb gróf Koháry István (1649—1731) ezredes, bányavidéki vicegenerális — miután elnyerte /. Lipót császár és király beleegyezését — engedélyt kapott a Neoacquistica Commissio vezetőjétől, Siegfried Christoph Breinertől, hogy két korábbi királyi végvárat, a teljes egészében a családja tulajdonát képező Fülek és a „bizonyos hányadában" a zálogbirtokában lévő Szécsény pusztán álló mezővárosokat lakosokkal betelepíthesse és a határaikat képező, korábban a végvári vitézlő rend által müveit földeket az új lakosok használatába adja. Szécsény betelepítésével Koháry két bizalmas emberét, Dúl Mihály és Vajszár István nemeseket bízta meg, a munkában nagy segítségükre volt Bárkányi János ferences szerzetes is. A számukra kiadott instrukció részletezte eljárásmódjukat. Tiszteletben kell tartaniok a Kamara jogait, ezért ki kell jelölni az 1663 előtt Szécsényben működött harmincad hivatal új házhelyét, továbbá el kell ismerniök a közbirtokos Haller család birtokjogait. „Secundo : Valamit üdvezült Atyám uram ő Nagyságha Szécsényben és annak határában bírt, szükséges mind azokat számunkra meg tartani, és mint hogy Atyám Uram ő Nagyságha maga lakván Szécsényt, amely alkalmatosságot bírt az ott való lakásra, hármunknak s négyünknek nem lehet éppen elégh, azonkívül is mind magam s mind testvér Atyám fiai alkalmatosságára való helyet s ahhoz (: hamost hamarjában nem is üdővel, midőn tudniillik Szécsény városának határában lévő földek és rétek ház helyekre osztatnak:) szántóföldeket és réteket szükséges lészen sequestrálni. Tertio: Szükséges az is, Szécsény várossának az keréttéssen (ti. várfalán PB) belől való hely utczákra s alkalmas ház helyekre intéztessék, melynek Piacza illendő helyre, az hol az előtt volt, vagy másutt az hely mivoltának alkalmatosságára nézve meg légyen... "

27 Koiiáry tehát már a mezőváros betelepítése előtt gondolt arra, hogy ő és testvérei számára kijelöljék lakóhelyét. A „megszállítás" — ahogy a korabeliek a betelepítést nevezték— gyorsan haladt: Bárkányi János 1691. május 16-án már arról tudósította Koháryt, hogy „Mink itt Laudís DEO dietim (Isten dicséretével naponta PB) szaporodunk és épülünk, felesebb számmal tanállja Nagyságod Szécsónt".

28 Történt-e intézkedés a vár és a kastély helyreállítására is? Az /. Lipóttól elnyert engedélynek volt egy kikötése, amely a két volt végvárat, Füleket és Szécsényt azzal a feltétellel adta vissza a földesuraknak, hogy immár nem szükséges, hogy „őfelsége végházai" legyenek, de ez addig érvényes csupán, amíg a hadihelyzet esetleges rosszra fordulása miatt nem válik szükségessé ismét végvárnak való rendelésük. Koháry, a Habsburg uralkodóház ren66