Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Pálmány Béla: Adatok a szécsényi Forgách kastély történetéhez 1335–1765

Pálmány Béla: Adatok a szécsényi Forgách-kastély történetéhez (1333—1765) A Szécsény történelmi városmagvának északi oldalát lezáró Forgách-katély a magyar barokk világi építészet egyik kiemelkedő étréke, Nógrád megyében — az UNESCO Világörökség bizottsága által az emberiség legértékesebb kulturális és természeti emlékeinek a jegyzékére 1987-ben felvett Hollókő után — a leghíresebb műemlék. Az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával — és több minisztérium, tanács anyagi támogatásával—1969és 1975 között végzett példás helyreállítás befejezése óta a Kubinyi Ferenc Múzeum otthona az épület. Történetéről számos művészettörténeti műben, így Rados Jenő, Wenczel Gusztáv, Genthon István, Patay Pál ós Badál Ede monográfiájában is — olvashatunk rövid említést.

1 Patay Pál így foglalta össze az 1965-ig feltárt tényeket: „Az Ipoly völgyének szélén, messziről láthatóan emelkedik a barokk kastély, amely az egykori várkastély helyén, 1760 körül épült. Alapjaiban felhasználták a középkori falakat, sőt, a földszintnél lényegesen mélyebben fekvő pincéje kétségtelenül az egykori várból maradt meg. Északi homlokzata is a várfal vonalát követi. E vonalból csak a rövidszárú, H alaprajzú kastély két szárnya ugrik előre a meredek lejtő felé. A nyugati szárnyba befalaztak egy négyszögletes és egy félkörívesen záródó kisméretű ablakkeretet. Meg kell jegyezni, hogy egy XVII. századi alaprajz szerint az egykori várkastélynak két kiszögelése volt. Az is lehet tehát, hogy a Forgách-kastély szárnyai ezekre épültek."

2 Badál Ede verziója szerint: „Szécsényben. . . 1750—1760 körül építették ki a barokk kastélyt, amelyet 1670 körül kezdett építtetni ... a XV. századi gótikus vár maradványainak felhasználásával Forgách Ádám."

3 E változat tarthatatlanságát már csak az is bizonyítja, hogy Szécsény végvárának a törökök voltak az urai 1663 és 1683 közt,ami pedig az irodalomban másutt is előbukkanó 1670-es dátum eredetét illeti, csupán egy nyomdahiba makacs továbbéléséről van szó, mivel egyszer véletlenül 1670-et írtak 1760 helyett.. . A feltáratlanság és a fennforgó nyilvánvaló félreértések indokolttá teszik, hogy — alapos régészeti kutatás hiányában — oklevelekre és korabeli levéltári iratokra támaszkodva felsorakoztassuk azon adatokat, amelyekből sok újat tudhatunk meg a mai kastély 1760 előtti építéstörténetéből. Szécsényi Tamás 1332—1334. évi „városrendezése" Szécsény első földesurai a Kacsics (más olvasat szerint: Kácsik) nemzetség egymást követő generációinak tagjai közül kerültek ki. Belitzky János kitűnő tanulmányban egészítette és igazította ki a Szécsény középkori történetéről szerzett korábbi ismereteket.

4 Miután meggyőzően megcáfolta a Váradi Regesztrum egyik 1219-évi bejegyzésének a mi Szécsényünkre vonatkozó voltát, értékeli a valóban a nógrádi Szécsényre vonatkozó 1229. évi adománylevelet. A nemzetség két tagja, Simon és Mihály bánok 1213-ban részt vettek a Gertrudis királynő meggyilkolásához vezető összeesküvésben, de a tettükért csak 1228—1229-ben bűnhődtek jószágaik elvesztésével. így kapta meg Béla ifjabb királytól 1229-ben a Szák nemzetségbeli Botos fia Pósa ispán a „hűtlenek" Szécsény (Zychan), Géc (Gechey), Rimoc (Rimouch) és Almás (Almas) falvakban fekvő birtokrészeit. Lehetséges, hogy a Kacsics nemzetség többi tagja, vagyis a vétlenek megmaradtak szécsényi jószágaik élvezetében. Bern