Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Limbacher Gábor: Búcsújáróhely a Szentpéter-hegyen
odajártak búcsúval, és úgy sokan meggyógyultak ottan, így mondták a régi öregek. Űgy mondták, hogy Bujáktul gyütt valami fényesség, oszt mikor odamentek, hogy hol szállt le, a kútnál és ott vót abba aszongya az aranykacsa, így mondták." 34 Azt hallottam a Géczy mamától (...) mindig azt mondta nekem, hogyhát fiam, ez a község nagyon gazdag fog lenni, mer itt a Szentpéterhegyen, aszongya egy kislány találta meglátta, aszongya van itt egy aranykacsa, ami bement a kútba. (...) Péter-Pálkor is aszonta, hogy így repkedett fel. (...) Az aranykacsa repkedett fel, amikor odamentek vízér, s akkor onnan kellett hozni a vizet, hogy meggyógyuljanak, hogy a torkuk ne fájjon." 35 ,,.. .valami nagyságának az aranygyűrűje beleesett [a kútba], oszt azon a rácson, azon a rostélyon megakadt, oszt egy ember bement oszt ki, megtanálta, kivette. Nem aranykacsa vót, aranygyűrű vót." 3(i „Én ollyat hallottam, öreg mami mondta, hogy egy asszonnak rossz vót az ura, aszongya. Kiment, hogy majd beveti magát a kútba. Föléje állt, hogy majd veti, és meglátta a Szűzanyát benne, és akkor hazagyütt. Nem ugrott bele." 37 „Ilyen hegyen vót a forrás, és akkor azon variáltak, hogy hogy ment oda föl a forrás. Tessék elképzelni azt a nagy hegyet, alig bírtunk fölmenni. (...) Innen van az, hogy a katolikus egyházban Jézus vizet fakasztott a kősziklán és gyógyította a betegeket. És akkor, aki innen vitt vizet, az én nagymamám 89 éves vót, amikor meghalt, mindég azt mondta, oda ki kell menni, onnan fogol hozni vizet és akkor megiszod és akkor meg fog gyógyulni a torkod és nem fog fájni." 38 Az utóbbi történetek nyilván másodlagosak az aranykacsa-mondához képest és a kút népi szakralizálásában. A szempontunkból fontosabb arany kacsa-moda értelmezésénél figyelembe kell vennünk, hogy itt is, miként a hiábavaló építés témájánál, általánosabban ismert szüzséről van szó. Elegendő lesz ehhez két Nógrád megyei párhuzamra hivatkoznunk. „A bujaki várba vót, hogy egy kacsát behagyítottak a kútba, oszt itt a nagy kútná oda le a falu közepibe (...) itt gyütt ki a kacsa, de má tiszta nyuzga vót, egy szál tolú se vót rajta." 39 „A régi időkben egyszer egy cifra tollazatú vadkacsa keringett Zagyva felett, megpihenni a vár tetejére szállott le. Az ott lévő emberek azonnal észrevették, s látták azt is, hogy egy lyukba vagy kútba beleesett. Nemsokára azt vették észre, hogy a tarkaruhás réce, mintha mi sem történt volna, vidáman kitotyogott a vár aljába s mártózott meg a Zagyva-patak vizében. — Egyik adatközlőm még emlékezni vélt a vár tetején egy harmincöt méter mélységű kútra is. Egy zagyvái ember nem sajnálta kockára tenni kacsái életét, s beengedte azokat a zagyvái vár kútjába, alagútjába, azok pedig csodák csodája a somoskői vár alól jöttek ki a felszínre." 40 Az analógiákkal kapcsolatban föltűnő, hogy mindkét esetben várhoz, vár kútjához kötődik a történet, s valószínű, hogy a péterhegyi gyógy-kút is a középkori vár vízellátását szolgálta. E feltevést további tényezők támasztják alá. A kútban vasrostély volt, hasonlóan a bujáki várkúthoz. A péterhegyi ásatást vezető régész lehetségesnek tartja e feltevést 41 , és a két Nógrád megyei monográfus, Radványi Ferenc és Mocsáry Antal valószínűleg erről a kútról tesz említést. A romok közelében egy kútról írnak, „mely a régi időkben forrás lehetett, ahogyan mesélik: a várbeliek csatornákon kapták annak vízét. Szája manapság [1710-es évek] le van fedve, valami csekély nedvesség még 372
