Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Limbacher Gábor: Búcsújáróhely a Szentpéter-hegyen

• óra alatt azt, amit csinátak egy nap, azt mindent széthordták. Úgyhogy az ott is vót, még a hele is ott van neki."

11 ,,. . .azt nem tudták semmi esetre sem fölépíteni, egyáltalán. Hogy ki rombolta szét, hogy az Isten e vagy valaki. . .dehát nem mehettek oda magyarok, amikor a törökök ott vótak. . . "

12 ,,A régi öregek, de mán az nagyon régi öreg vót, mondták, hogy valamikor is [ahogyan 1924-ben a kőbánya létesítésétől is], kezdték azt a Szentpéterhegyet szétbontani. De mikor, amit nappal szétbontottak — hát még akkor nem vótak ezek a traktorok, akik most bontják [utalás a kőbányára,] csak ugye kocsik val hordták-, az reggelre újból összenyőtt.[. . .] Es most sokszor mondom, hogy most mér' nem nyől össze a Szentpéterhegy?"

13 Ezek a töredékes emlékek a magyar néphagyomány rendkívül archaikus rétegéhez tartoznak, s a téma különböző műfajokban — ballada, monda, egyes mesemüfajok — többfelé ismert. Nem túl nagy földrajzi távolságból egészen hasonló analógiákra vannak nem is töredékes adataink. Versenyi György írja

14 a múlt század végén a Bars megyei Jánoshegyen a XIII. században épített templom eredetéről, hogy öt kis falu közösen épített templomot : ,,. . .de amikor már majdnem készen voltak, éjjel az egész épület leomlott. Háromszor ismétlődött e szomorú esemény. Végre egy, a mostani templom helyén álló bokorban síró fiút találtak, kiben Keresztelő Szent Jánosra ismertek. Ez azt mondta, hogyha boldogulni akarnak, a bokor helyére építsék az új templomot, s nevéről nevezzék el. Ugy is történt s így kapta a falu a Jánoshegy nevet." A Nógrád megyei Karancs hegyen állott s valószínűleg szintén középkori Szent Margit kápolna építésénél is éjjel eltűnt az, amit előző nap építettek: „...nem találták az alapot a kőművesek. És akkor nem tudtak mihöz kezdeni, csak tekingettek s a harmatos füvön meglátszott a nyom, hogy merre lett az anyag elvíve. És akkor úgy akarták, hogy a Karancs hegy legmagasabb csúcsán építsék föl a kápolnát. És akkor ők nem ott kezdték. Az angyalok aszongya elhordták arra a másik hegyre és akkor oda építették."

15 Ezek az eredetmagyarázó mondák is úgy látszik középkori előzményekre illetve eredetre mennek vissza. így a gyűjtött töredékes történeteink amellett, hogy általános népköltészeti témát jelentenek, konkrétan kapcsolódhattak a Péterhegyen egykor állt templomhoz. A hagyomány másik csoportja a török időszakhoz fűződik : ,,A hegy tetejin, vót egy régiség, egy illen magos, törökök féle hagyománya, kőbő vót, ollan, mint a fundamentumnak, ollan alap. Ollyan jó nagy vót. (...) Az valamikor ház vót-e vagy épület, én nem tudom, csak úgy mondták, hogy a törökök emléke."

16 ,,Vót még a tetejin építmény is. Falak is vótak annak [Péterhegy] a tetejin. (...) Hát a török idejibe vagy mikor kerűt oda. Mán nem magyarok vótak, a falak, ollyan méteres vót, vagy másfél méter, de vótak falak."

17 ,,A becskei templom helyén mecset volt. Ott lakott egy vezér. A szövetkezet helyén pedig egy Aranyi nevű valaki lakott. És annak a feleségét elvitte magához a török. És ez innen az udvarból, amikor sétált ott fönn, hogy innen lelőtte vóna, és hogy megfordította, előre megvasalta a patkót, megfordította és úgy menekült el. Ezt hallottam gyerekkoromba."

18 ,,Azután jártak oda a népek búcsúba, mikor a törökök elmentek. Mer' egy úriember kilőtte azt a török izét, ottan, úgy emlékszem rá, hogy mindig más asszony köUött neki. . .vinni, annak a töröknek. A templomba tartózkodott, mer' a templom oltár megő meg vót a kijárat, ki a hegybe, a Szentpéterhegybe. 369