Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Limbacher Gábor: Búcsújáróhely a Szentpéter-hegyen

Limbacher Gábor Búcsújáróhely a Szentpéterhegyen A nagyhírű, hívek ezreit vonzó kegyhelyek mellett népünknél kisebb hatókörű búcsújáróhelyek is kialakultak. A mai Nógrád megye területén a közismert Mátraverebély-Szentkút és a korábban szintén nagy távolságról is látogatott ecsegi zarándokhely mellett ismertes a Karancs-hegyi, Hontcsitári, szécsényi, ipolytarnóci, nógrádszakali, karancssági és hasznosi búcsús hely. Ezeknél szűkebbkörű a rimóci Mária-kápolnához történő búcsújárás és fennmaradt a Szudrokpüspöki határában egykor tisztelt szentkút emléke is.

1 A történelmi Nógrád vármegye határán Vecseklő (Vecelkov) és Egyházasbást (Nova Basta) között néhány falut érintő kis hegyhely alakult ki a századforduló táján, melyet azóta is szinte rejtett búcsú járóhelyként használ a közeli medvesalji települések hívő népe. Rejtettségében hasonló ehhez a Szanda-szentpéterhegyi búcsújárás. Ennek kialakulásáról, történetéről írott források nem szólnak

2

, egyedül a néprajzi kutatás dokumentálhatja a szakrális népélet e regionális kultuszhelyét. Tanulmányunkban ennek késői megvalósítását tűztük ki célul. A későiség a néprajzi gyűjtésnek arra az objektív körülményére vonatkozik, hogy a számbavehető informátorok többnyire már csak a szokás utóéletében lehettek jelen. Általában csak gyerek- illetve ifjúkori élményeik vannak, amikor a búcsún való részvétel többnyire még nem teljesértékű. A gyűjtés nehézségét a trandíciók szempontjából változó kulturális közeg tovább fokozta, s mindez az azonos vonatkozású adatok heterogenitásához, nemegyszer ellentmondássosságához vezetett. Ezzel együtt a széleskörű — mintegy 100 választott alanyra terjedő — vizsgálat lehetővé tette, hogy célunkról ne Kelljen lemondanunk. Az 544 m magas Szentpéterhegy Balassagyarmattól délkeletre fekszik, nem egészen 30 km-es távolságra, csendes környezetben, a főbb közlekedési útvonalaktól távol. Hagyományosan a terényi plébániához tartozott az aljában fekvő Szanda és Szanda váralja településekkel együtt. Régészeti leletek tanúsága szerint az őskor óta az ember által számontartott hely.

3 Radványi Ferenc a következőket írja a XVIII. sz. elején kéziratos monográfiájában: „Ugy tűnik, mint ha a hegy egyik csúcsa [Szentpéterhegy] magasabb lenne, az amelyik a [Szandai] vártól kb. ezer lépésnyire esik, s ezen is váromladékok, régi sáncok nyomait lehet megfigyelni. "

4 Mocsáry Antal 1820-ban „valamely omladék maradványát" találja itt.

5 A szentpéterhegyi búcsújárás egyik célpontjaként az említett romok közelében állított feszület szolgált. Kezdeti feltevésünk szerint a hegy azért kapta a Szentpéter nevet, és a búcsújáró nép azért zarándokolt föl tetejére — ahol a romok is találhatók — minden óv Péter-Pál napján és csak akkor, mert az omladék helyén valamikor Szent Péter tiszteletére emelt templom illetve felszentelt hely állhatott. E hipotézist erősítették a környékbeli földrajzi nevek is, mint „Barátszurdok", ahol a helyi hagyomány szerint régen szerzetesség volt, vagy „Ószandák" és „Pusztatemplom" dűlők, melyek a középkori Szanda falu és templomának helyét mutatják. A közeli terényi „Káponkák" dűlő is a néhai kálvária stációk vagy egyéb szakrális helyek emlékét őrizheti. 367