Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából

A mosakodáskor, ,, mosdó vízre", „törülközőre" mondott ima másutt (például Gyimesben) ismeretes szokása itt egyik felekezetnél sem él, még emlékezetben sem. A tevékenységekhez fűződő imaalkalmak megritkulása részben a vallásosság szélesebb körű visszaszorulásával függ össze. A tevékenységekhez fűződő imák nagy része hagyományosan nem egyéni jellegű, (lásd étkezés, vásár stb.), a család vagy közösség egyöntetű szemléletére és együttes gyakorlására lenne szükség fennmaradásához. A megkérdezettek általában 60 éven felüliek, vagy egyedül, vagy házastársukkal élnek, s e szűk keret efajta ima gyakorlásának nem kedvez. Másrészt megváltozott a vallásosság jellege falun is, a súlypont a racionalitás felé tolódott el, az élet jelenségei deszakralizáltabbak, s így egyre kevesebb napközbeni tevékenységhez kapcsolódik imádság. Rendkívüli helyzetek A nem mindennapos váratlan események a napi imarend eddig tárgyalt fő csomópontjain kívüli imádkozási alkalmat jelentenek. Meglétének kiváltó oka bizonytalanság, szorongás, félelem, ezért ezek az imák a leginkább kérő jellegűek. A megkérdezettek általában hiszik, hogy imával befolyásolni tudják a természeti jelenségeket, elűzik a rossz erőket, elnyerik az égi segítséget. Például vihar esetében: ,,Akkor sóhajtozunk, félünk, hogy: „Jaj Istenem, jaj Istenem, mi lesz velünk. Azt mondják, hogy a hideg levegő a meleg vei ütközik, mi meg hát másképp gondoljuk. . . másképp van az."

55 Jégeső, vihar idején mindkét felekezet egyforma gyakoriságban imádkozik, de más-más módon. Az evangélikusok az imakönyvnek ez alkalomra szóló részeit és az egyéni megfogalmazásokat részesítik előnyben: „Jaj, hát van. Van imádságunk is a Sztranoszciusba. Nyáron is, mikor mán gyött a felhő kértem. . . Jaj drága Atyám, csak attól a jégveréstű' őrizz meg, őrizz meg a villámcsapástúl. . . összeteszem a két kezem, kérem."

56 Római katolikusoknál is ismert a fenti imakönyves gyakorlat vihar esetén, de ezenkívül: „Meggyújtom a szentelt gyertyát és akkor a fájdalmas olvasót s zoktam végezni. ' '

57 Katolikusok eltűnt tárgy esetén Szent Antalhoz imádkoznak és ismeretes Szent Vendel állatokat óvó szerepe. Egyéb baj, betegség esetén is kedvelik Szent Antalt, de Szent Ritához, vagy védőszentekhez is fohászkodnak: „Csak mikor egy kis bajom van, vagy baj van, akkor imádkozom oda is, meg a Szűzanyához, Jézuskához. Mikor, hogy kapom el."

58 A következő példa már-már „fekete mágia": „Azt mondja a férjemnek a testvére, ángyi, imádkozzunk, hogy inkább betegséget adjon rá, mint hogy. . . iszik. És megbetegedett. Szent Ritához imádkoztunk. . . inkább betegséget adjon rá."

59 Másnak Szent Antal segített megkapni a TSZ-től a lakóházat, melyre különben nem jogosult: Imádkoztak hozzá és közösen dobtak a perselybe 10 + 5 Ft.-ot. (Sz.I-né róm. kat) Feltűnő, hogy családi bajok esetén, a rendkívüli imaalkalomkor összefognak, többen imádkoznak együtt, Lehet, hogy így hatékonyabb a kérés, de lehet csupán a közös baj összetartó ereje is. Ez az evangélikusoknál is megvan: „Sírtam és könyörögtem és a családdal is imádkoztam, a lányom val vagy a nászasszonnyal is, mikor kivel összetalálkoztunk."

60 Betegségnek imádsággal való gyógyítása gyakorlatban már nem, de emlékezetben még ól: „Van ollyan, hogy akin vannak ollyan szemölcsök, oszt akkor napkelet felé fordul, de ahhoz köll valami mást is tenni. Rajtunk is vót és én is 359