Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szomszéd András: Az alsófokú népoktatás története Kisterenyén az első népoktatási törvénytől az általános iskola megalakulásáig 1886–1946

marst 1/3 még mindig analfabéta. Sopron vármegyében az analfabéták aránya 15 %, Szabolcsban 44,2 %.

20 Kisterenye község iskolafenntartó a jogáról hamar igyekezett lemondani. 1902. február 28-án tartott

30 képviselőtestületi ülésen a testület úgy határozott, hogy ,,...a község tulajdonát képező... iskola épületet és beltelket az iskola államosítása ellenében a közoktatásügyi kincstárnak tulajdonilag átengedi." Az iskolával járó terhektől a község végleg nem szabadul meg, továbbra is fizetniök kellett a lakosoknak az 5 %-os pótadót, tanítókért az évi 24 koronás nyugdíjjárulókot, a község kötelessége maradt az iskolaépület karbantartási feladatainak ellátása, és az épülettel kapcsolatos biztosítási ügyletek megkötése. A fentieket vállalva a képvislőtestület felhatalmazta a vármegyét, ,,hogy a telek és a rajta lévő épületek telekkönyvi átírásának szerződését a törvényhatóság nevében (kisterenyei) jóváhagyási záradékkal ellássa." Az iskolafenntartó jog áruházásában 1904. február 21-én történik a határozathozatal, ekkor a községi képviselőtestület kimondja, hogy megveszi ,,a községi iskola államosítását biztosítandó, az ÉszakmagyarosrzágiEgyesített Kőszénbánya és Iparvállalat R.t. tulajdonát képező bányakastély-t". A vallás és közoktatásügyi miniszter a 65706. sz. rendeletével 1904. évi szept. 1-óvel az újonnan vásárolt ingatlanon, illetve épületben egyelőre öt szabályszerű tanterem és tanítói lakás kialakítását engedélyezte. Kisterenyének ez az ügylet 30.000 koronájába kerül, melyet a Pesti Hazai Első Takarékpénztár folyósít 50 éves visszafizetési időtartamra.

31 Ezzel kezdetét vette az állami elemi népiskola története. Az állami elemi mindennapos népiskola 1905—1946 Az iskola kialakulása, tárgyi és személyi feltételek Az elemi népoktatás mindenkori akadálya volt mind Nógrád vármegyében, mind Kisterenyón a kellő számú tanterem hiánya és a tanköteles gyermekekhez képest mindenkori alacsony nevelői létszám. Amikor a község lemondott iskolafenntartói jogáról és az iskola államosítását kérte, szigorú feltételeket vállalt. A község az iskolát teremtésen átadta az államnak és kötelezte magát, hogy az átalakítási költségeit — öt tanterem és négy tanítói lakás — vállalja. Ennek fedezésére a terhek kifizetésének időtartamára lekötötték a község 5% -os iskolai pótadóját. Kötelezte magát továbbá a politikai község, hogy a szükséges fejlesztés esetén tantermek építéséről gondoskodik. A meglévő községi iskola bútorzatát átadja az állami iskolának. Vállalta az állami elemi iskolával kapcsolatos szervezendő gazdasági iskola céljára gyakorlóterületet kialakítását , és az ismétlő iskola összes dologi szükségletei biztosítását a járulékos terhekkel együtt. Ugyancsak gondoskodnia kellett a községnek a tanítói lakásokkal kapcsolatos javítási, karbantartási teendőkről. Az állam a községi elemi népiskola tanítóit — mivel mindnyájan képesítéssel bírók voltak — az államosítás előtt megalapított díjlevelekkel biztosított és fizetésükkel szerzett nyugdíjigényükkel rendes tanítókká nevezte ki. A kultuszminiszter engedélyezte, hogy a tantestület római katolikus vallású férfitagjai az egyház kántori teendőit ,,az egyháztól nyerendő külön díjazásért helyben, és a tanórákon kívül elvégezze". A fentiek biztosítására mindenkor két római katolikus vallású tanítót kellett alkalmazni az iskolában. A tanítói kinevezéseknél figyelembe kellett venni a lakosság vallási megoszlását. A kisterenyei római katolikus plébános elnöke vagy tagja lett, illetve maradt a mindenkori iskolai gondnokságnak, az egyházi felekezetek hitoktatásra 291