Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Szomszéd András: Az alsófokú népoktatás története Kisterenyén az első népoktatási törvénytől az általános iskola megalakulásáig 1886–1946
az állandóan iskolába járók létszámát — is meg tudjuk mindenkor adni. A naplók vezetése csak egységes. Az év eleji és év végi statisztikákat csak elvétve készítik el. Utólagos rekonstruálásuk legföljebb a naplók sorszámának a figyelembevételével történhet. 20 Szauer Gyula hitoktató Tanítói jövedelem 1895-ig egységes fizetése nem volt a megye pedagógus társadalmának. A tanító jövedelme az iskolafenntartó anyagi erejétől függött. 1860-as megyei felmérés szerint a nógrádi tanítók éves jövedelme — már amit a tanításért kaptak — 39 és 757 forint között mozgott. Az előbbi igen alacsony készpénzt a korláti tanító, az utóbbit pedig a szécsényi tanító kapta. A néptanítók minimális bére 105 forintba volt maximálva. A tanító egyházi iskolánál kéntori feladatokat is ellátott, s így a hitközség nagyságától függő volt a védelme. Pl. a salgótarjáni kántortanítónak ugyanebben az évben 250 forint 62 krajcár, a bujákinak 631 forint, az érsekvadkertinek 455 forint. 21 Kisterenyén 1864ben ,,Chikány Ignátz" 60 éves 8 gyermekes kántortanító saját bevallása szerint a következő jövedelmeket élvezte: „Mint tanítónak valláskülönbsége nélkül minden iskolakötelestől 40 krajcár (összesen 64 forint)". „Mint kántornak minden katolikus pártól 1/2 pozsonyi mérő búza és 20 krajcár." A nem katolikusok „ezen fizetéshez hozzájárulni nem kötelesek." 22 A mindenkori kántortanítói jövedelem nem elhanyagolható része volt a több mint 7 hold szántó két darabban, és az 1,5 kh rét egy darabban. 23 1881-ben Nógrád vármegyében egy tanító átlagban 378 forint, míg egy segédtanító 200 forint jövedelemmel bírt egy év alatt. 24 Tehát a jövedelemnek, mivel egyházi iskolákról volt szó, a felekezet teherbírásától függtek. Valószínű, 300—350 forintnál egy évben nem lehetett több az éves jövedelem. Kisterenyén 1895-ben változott a helyzet. A rendszeres évi segély két osztálytanító számára 726 forint erejéig az állam biztosította a stabilabb megélhetést. 25 A kántortanító — aki esetünkben igazgató-tanító is volt — jövedelmének nagyobb hányadát továbbra is a kántori teendőkért kapta. A községi elemi népiskola 1899—1905 Kisterenye lélekszáma 1900-ra 2779 főre nőtt. 30 év alatt több mint 500 fővel növekedett a lakosok száma. Az egyház, mint iskolafenntartó 1899-ben átadja az iskolafenntartói jogot a politikai községnek. Valószínű, az egyház 10 éves átlagban 300 mindennapos elemi iakolai tanuló oktatásának terheit sem képes viselni. 26 Magának a politikai községnek is nagy terhet jelenthetett a községi iskola fenntartása. Bizonyítja mindezt egy 1901-ben hozott elutasító határozat, melyben közlik Borbás Ferenc igazgató-tanítóval, hogy a képviselőtestület nem emeli a 160 koronás lakbér kiegészítését, mert a község pótadója „amúgy is magas" 68 %-os. 27 A 10 éves átlagban 300 tanuló oktatásának terhét magában a község nem volt képes viselni. A községi iskolában a tanulólétszám a fennmaradt dokumentumok szerint az alábbi módon alakult : Év Beírt tanulók Tanulópárok Tanítók száma 1 tanítóra jutó száma száma tanuló 5 65,8 6 72,6 б 71,2 б 69,8 289 1901/02 329 5 1902/03 363 ö 1903/04 366 5 1904/06 349 б
