Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Belitzky János: Az 567/568. évi avar honfoglalók hely- és személy és egyéb név hagyományainak kérdése

evenki, tehát az övé is az volt. Méghozzá képzőnélküli és így megközelíteni sem tudom a jelentést, de valószínű, hogy családon vagy környezeten belüli névhagyományt rejt a neve. A megidal töredék boga szavának -t eszközhatározós Bogát alakját a vasi, 1877-ben még kis falu emlékét őrzi Szombathely határában a Bogáti-m&]or településrész és a .Bo^áíi-földek nevű terület. Az elnevezés — aminek -cs képzős alakja is van — országszerte előfordul és megtalálható a .Bo^áí-Radvány nemzetségünk nevében is, a Bogács és Bogát elnevezéseink jelentése „mezős" vagy „mezei". Az orok vagy mandzsu töredékek valamelyike adott nevet az egykor Győr megyei Felpée falu határában lévő ^ói-teleki dűlőnek, mely hasonlóan 4 eszközhatározós ós a jelentése is „mezős" vagy „mezei". Mindez azt bizonyítja, hogy a Terra Avarorumon szintén éltek az 567/458óvi evenki többségű honfoglalókkal együtt érkezett, mandzsu—tunguz nyel-, veket beszélő töredékek. Szórványaik itt azonban ritkábbak — legalábbis eddigi forrásaim alapján feltételezhetően —, mint hazánk Dunától K-re eső területein. És még valami: itt is élhettek, sőt biztos, hogy éltek, nem mandzsu— tunguz nyelveket beszélő más „avarok" is, akik elszórtságával külön fejezetekben szándékozom foglalkozni. — Most azonban nézzük tovább a tunguz réteghez tartozó evenkik névadásait. A Rába nyugati partján fekszik Bodon-he\y, vele szemben, a folyó K-i partján pedig Kis-babót, amik napjainkban társközségek. Szerintem a két település neve evenki eredetű. Ezek korábban Győr megyei falvak voltak Sopron megyei volt a rábaközi Babot falu. Bodon-hely határát érinti a Вида-св&Ьотзь, Kis-Babot határában pedig a középkori Ang falu emléke az Ang-helj nevű terület, É felől meg a rábaújfalui Anghely-puszt&val határos. Ez az Ang faluval való érintkezés figyelemre méltó elnevezési lehetőséget tár fel Baból esetében, mert ez is két igető összetételéből alakult, miként Tumbotka asszony neve, de itt -t képző járult az összetételhez. Az evenki ba-mí ige 'megkéri valakinek a leányát a fia számára' (46. a.) és a bú-mi ige 'ad, átad ;árusít, elad valamennyiért' (2. a.) helynévi szinten az evenkik feleségszerzési lehetőségére derít fényt az igetövek összekapcsolásával, mégpedig kétféle változat lehetőségét felvetve. Az egyik módozat az, hogy a megkért leányt „átadták" az apósának, úgy, hogy a leányért „vételárat" fizetett. Az eszközhatározó -t I. képző (789.1.) inkább talán a második lehetőségre, a '„vételár" nélküli odaadásra utal, de ritka helynévadás lehetett és 1877-ben a HN csak a Győr megyei Kisbabot és a Sopron megyei Babot jx&vét közli. Ez a két helynevünk néprajzi érdekességén kívül tájszavi jellegzetességet is felmutat, ami az igetői ú hangnak о hanggá változásában nyilvánult meg. Példa erre Tumbotka asszony neve. A Babot helyneveink eredeti evenki tájszavi alakja a Babot lehetett, mert az utolsó magánhangzó megnyújtása az evenki eredetű elnevezésekben mindenütt magyar jelenség. A Bodonhely elnevezés nyelvi eredetét tekintve problematikus, mert lehet az evenki bodo-mí ige II. változatának (57. b.) alapszava 'vkit követ, vkinek a nyomában jár' cselekvést jelentő -n képzővel (777.1. II.) történt kiegészítése, amit a legvalószínűbbnek tartok. Tehát az urát kísérő — latin szóval élve: „comitivus", azaz „comes" — maga is úr, akinek szerepe lehetett a „röjtök" jelentésű Ang irányításában. Amennyiben feltételezésem igaz, akkor ez a magyar „ispán" tisztségnek megfelelő elnevezés csak távoli összefüggésbe hozható a bodo 'élet, életmód' 20