Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Bozó Gyula: Tizen

a túlélő pedig a másik? Csendes belenyugvás, lassan kopó emlékezet —- ennyi maradt Petkó Sándor életének hátralévő napjaira. Egyedül (Fegler István) Árulónak tartották. Nem életben maradt társai, hanem az idegenek, akiknek semmi közük nem volt az egészhez. A fői teszek, akik olyan könnyen törtek később pálcát fölötte. Pedig semmi mást nem tett, csak azt, amit a többiek : mentette a bőrét. Ahogy a parancsnok mondta. Csak éppen egy másik irányban, mert úgy látta, arra lesz könnyebb. Ezért maradt magára. Mikor elfogták, leteperték, ütötték, nem védekezett. Szédelgett, ahogy talpra állították. A királyhelmeci csendőrőrsre szállították, ahol alaposan kikérdezték, majd békén hagyták. Másnap rámordultak, hogy készülődjön. Félelem szorongatta, mikor kísérték, semmi jót nem remélt. A négy holttest egymás mellett,kiterítve. Meg kellett néznie, meg kellett neveznie őket. Tévedett, Szálai Sándor helyett Petkó Sándor nevét mondta be. Ezt azonban akkor senki sem vette észre. Az élmény élete végéig kísérte. Makacsul és kitartóan. Valóban azt hitte, Petkó Sándor a negyedik halott. Az öltözék egyforma, termet teljesen hasonló, az arc felismerhetetlenségig roncsolt. Melléfogása innen eredt. Szenvedte a rémes találkozót. Benne látta balszerencsés életének okát. Hogy elképzelései, tervei soha nem sikerültek. A beilleszkedés a magánélet. A rendőrségnél, ahol alkalmazták, nem érezte jól magát. Gyanakvással vették körül, belekötöttek, kikezdték. Előfordult, hogy nyiltan a szemébe mondták : egy szavát sem hiszik. Igazát nem sikerült bizonyítania. Beszédes Antal őt sem igazolta. Rájött, az a baj, hogy életben maradtak. Ez a vétkük, semmi más. Puszta létükkel idegesítenek embereket, zavarják köreiket, megnehezítik céljaik elérését. Nem kellenek senkinek, egyszerűen nem tudnak velük mit kezdeni. A legrosszabbat választotta a lehetséges megoldások közül. A pohárhoz nyúlt. Ilyenkor a régi időket emlegette, a hőstetteket, melyeket végrehajtott. Magának tulajdonítva mások cselekedeteit, melyekről csupán hallott valamikor. Partizánkiképzésre elsőként jelentkezett, a többiek mind őt követték. A partizáncsoport vezetőjének csak azért nem nevezték ki, mert valami közbejött. Utoljára a nagy fehérségre emlékezett. Körülötte minden fehérré vált, az autó, amelybe berakták, amentősök köpenye, a hordágy, de főleg a falak, melyek úgy vették körül, hogy soha többé ne szabadulhasson. Zárszó helyett Ennyi a történet, A történetek. Tíz ember sorsát próbáltuk úgy végig kísérni, hogy lehetőleg meg is értsük őket. Nem romantikus hősök ők, hanem igazi hús-vér emberek, akik akartak valamit, de akiknek lényegében semmit nem sikerült megvalósítani abból, amit olyan nagyon akartak. Mégis merjük hinni : vállalkozásuk nem volt értelmetlen. Irodalom 1. A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom (Kislexkon) (Kossuth Könyvkiadó, 1987. 184. old.) 283