Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Valecsik Árpád: Adalékok a Nógrád megyei automobilizmus történetéhez

legtökéletesebb szerelő műhely hol neves és Budapesten is közismert vezetése mellett a leglelkiismeretesebb munka áll a közönség rendelkezésére. Becktold Ferenc úr kinek Budapesten a Lehel út 21. sz. alatt kiváló és közismert szerelőműhelye van a Fillér Garaget több évre kibérelte (Balassagyarmaton). 19 Ez a lelkesedő híradás annál is inkább meglepő, mivel az 1928-ban megjelent Magyarország túrakönyvében már szerepel Bodonyi Béla javítóműhelye Balassagyarmaton a Fő úton, továbbá ugyanezen kiadvány szerint lehetett még autót javíttatni ifj. Rith József műhelyében Érsekvadkerten, illetve Szécsényben Nagy Lajos géplakatosnál.

20 1937-ben viszont a megyében már 7 helyen volt autójavító, illetve gépjavító műhely. Két évvel később pedig Balassagyarmaton már 9, Salgótarjánbayn 6, Szécsényben és Kisterenyén 1—1 helyen volt gépkocsijavító műhely.

21 Mennyi lehetett ez a gépjármű szám, amelyre ez az infrastruktúra kiépült? Erre vonatkozóan pontos adatot nem lehet megállapítani. Biztos adatunk csupán 1928-ból van, az is csak a két városra. Eszerint Balassagyarmaton 25 személyautó, 3 teherautó és 12 motorkerékpár, tehát összesen 40 gépjármű volt. Salgótarjánban 14 személyautó, 7 teherautó tehát összesen 21 gépjármű volt.

22 Arról, hogy a községekben kinek volt valamilyen gé|3jármúve, legfeljebb az Északmagyarországi Automobil Club (ÉMÁC) Nógrád és Hont vármegyei osztályának névsorából következtethetünk. így a gépjárművek száma a vidéki tagok létszámától Ítélve 35-re tehető. Van viszont egy megközelítően pontos adatunk Salgótarjánra 1929-ből, ugyanis egy polgármesteri irat tájékoztatást ad Salgótarján megyei város gépjármű tulajdonosainak létszámáról a 250.000/1929. BM. sz. rendelet (KRESZ) alapján. E szerint a kimutatás szerint 1929 végén Salgótarjánban minimum 85 gépjármű tulajdonos volt, s ebből 77 volt magánszemély. Ez a szám bizonyára nem pontos a gépjárművek számát tekintve, hisz a vállalatoknak nyilvánvalóan több gépjárművük lehetett.

23 A salgótarjáni 1928. évi statisztikai adat és az 1929. évi adat között többszörös az eltérés. Ez két okkal magyarázható: 1. az 1928. évi statisztika az 1927. év végi gépjárműszámot mutatja a tulajdonos lakóhelye szerint. Második és biztosabb ok: 1928-ig a részletfizetésre eladott gépjárművek az összeg kiegyenlítéséig a jármű tulajdonosaként az illető gyár vagy vezérképviselete szerepelt annak telephelyével együtt, ami többnyire Budapest. 1928-tól a hitelbe eladott gépek már a forgalombahelyezésekor a tényleges tulajdonos nevére és lakhelyére lett írva és ez lényeges különbséget képezhetett. Sajnos, Balassagyarmat város polgármesterének igen hiányos iratai között ilyen kimutatásra nem bukkantunk. Az autóközlekedés megyei fejlődésében nem elhanyagolható az autóbuszközlekedés megindulása sem. 1927-ben még mindössze 1 autóbuszjárat működött a megyében 23 km-es távolságon. Naponta 2 járattal szállította az utasokat a Szob- Vámosmikola útvonalon.

24 A Salgótarján- Balassagyarmat útvonalon ekkor még csak tervezték, ugyanis 1927-ben Nógrád és Hont vármegye törvényhatósági bizottsága elé került egy tervezet, miszerint a Salgótarján és Balassagyarmat között ifj. Timaróczky Sándor által létesítendő autóbuszjáratot a községek segélyeznék abban az esetben, ha a járat megáll a községekben.

25 Az 1928-ban kiadott Magyarország túrakönyve mint létező járatot szerepelteti.

26 Az 1928-as Magyar Statisztikai Szemlében viszont mint szüneteltetett járat szerepel a Balassagyarmat-Salgótarján útvonal. Tehát valószínűleg lé256