Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Balogh Zoltán: Adatok Salgótarján r. t. város kereskedelmének történetéhez

megjeleníthető lehet. Jelen vizsgálatunkból megállapíthatjuk, hogy a salgótarjáni kereskedelem fejlődése fő vonalaiban az általános, ismert folyamatnak megfelelően alakult. Az ágazatonkénti alapítások számának vizsgálatából kitűnt, hogy a várossányilvánítás után ugyan ugrásszerűen megszaporodtak az üzletek, de a struktúra lényegileg nem változott. Azt sejteti ez, hogy a megelőző időszakhoz képest nem változtak meg alapvetően a fogyasztói igények, az élet feltételei, a salgótarjániak életmódjában nem következett be lényegi változás. Talán csak az évtized végére mozdult el a fejlődés abba az irányba, amely azt jelzi, hogy kialakulóban voltak egy városiasabb életvitel feltételei. Tettenérhető itt, a kereskedelem alakulásában az a tény, hogy a várossányilvánítás nem egy belső, szerves fejlődés következménye, hanem külső, formálisnak tűnő intézkedés volt, amelybe belejátszott az is, hogy a trianoni békeszerződós következtében Salgótarján határváros lett. A várossányilvánításnak ezt a formális jellegét érzékelte korszakunkban Tóth Gyula, a város egyik legrégibb kereskedője is. 1925-ben kifejtett véleményét ezért záró gondolatként hosszabban, részletesen idézzük. Szerinte ha közös akarattal hozzáfogtak volna 1919—20-ban Salgótarján legégetőbb problémáinak megoldásához, mint a Pécskő-patak befedése, az utcarendezés és burkolás, stb. a romló koronával — szavait pontosan idézve — csodákat lehetett volna művelni. Csak a múltból visszamaradt feladatok megoldása után kellett volna a várossá alakulás kérdésével foglalkozni. Tehát Tóth Gyula véleménye szerint a sorrendben volt a hiba, mert a nagyközség nem volt elég fejlett ahhoz, hogy rendezett tanácsú várossá alakuljon. „Az elhamarkodott átalakulási processusból az a hátrány származott a városra, hogy minden tényező az átalakulás munkálataival volt elfoglalva, a többé sohasem jelentkező konjunktúrát a város javára nem használták ki. Hiszen kétségtelen, hogy a nagyközségi szervezettel szemben a rendezett tanácsú városi jelleg óriási előnyöket biztosít s minden nagyközségnek a fejlődés bizonyos fokán titkos álma a r.t. várossá való átalakulás, de hol van még Salgótarján ma is a fejlettségnek attól a fokától, ami túllépi egy minden tekintetben fejlett nagyközség fogalmát. ' ' Forrás- és irodalomjegyzék 1. NML Salgótarján m. város. Iparlajstrom 1922. II.—1930. IV. V—183 b 8. sz. könyv 2. NML VII. 4. cégbírósági iratok. Egyéni cégek törzskönyve II. k. 3. Csató Tamás: A belkereskedelem fejlődésének néhány főbb vonása a tőkés korszakban. Történelmi Szemle 1975. 4. sz. 4. Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919—1929. Akadémiai Kiadó, Budapest 1926. 5. Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe. Cserépfalvi kiadása. 6. Salgótarján ós a Karancs-Medves-vidék részletes kalauza. Irta dr. Dornyay Béla. Salgótarján, 1929. 7. Nógrád és Hont vármegye. Felelős szerkesztő: dr. Ladányi Miksa. Budapest, 1934. 8. Salgótarján története. Szerk.: Szabó Béla Salgótarján, 1972. 9. A Munka 1925. máj 9. 249