Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Balogh Zoltán: Adatok Salgótarján r. t. város kereskedelmének történetéhez

1922—29-ben a tulajdonképpeni kereskedelem 10 ágazatában összesen 426 bejegyzést találunk. A 426 alapításból az 1922—25 évben 33, 1926—29 évben pedig 95, tehát az összes alapítások 30%-a szűnt meg, 1940-re pedig már csaknem a fele elvérzett. Érdemes megnéznünk, hogyan alakult az egyes üzletek megszűnése kereskedelmi áganként, kitekintve a későbbi időszak tényeire is. A megszűnési adatokból kiolvashatók az egyes üzletek életképességére vonatkozó következtetések. Az ólelmiszerkereskedelemben az időszak végére 42 alapítás zárt be, 1940-re 88-ra emelkedett a megszűnt üzletek száma, tehát az összes alapításnak a 2/3-a bizonyult életképtelennek. Többen találták meg számításukat a ruházati cikk kereskedelemben, ahol a vizsgált időszak végére csak 27,1940-re 40 üzlet szűnt meg, az összes alapításnak mintegy 40%-a. 1930—35-re a vegyeskereskedelemben alapított üzletek fele is eltűnt, 1940-re pedig az üzletek több mint 2/3-a húzta le a redőnyt véglegesen. Az egyéb kereskedelmi ágakban az időszak végére 21-en 1940-re 35-en fejezték be tevékenységüket. A gyógy-és vegyészeti cikkekkel folytatott kereskedelmi alapítások 3/4-e szűnt meg a vizsgált időszak végére. A fűtő- és építőanyag kereskedelem sem kerülte el sorsát, ez időszakban több mint a fele vérzett el. Az írott források mellett legalább ennyire fontosak a salgótarjáni kereskedelem tárgyiasult — s jellegük miatt múzeumban őrzött — emlékei. Azokról a tárgyakról, fényképekről, dokumentumokról van szó, melyeknek önmagukban megjelenésükben is korfelidéző erejük van. Egy korszak kultúrájáról tanúskodnak szemléletes módon a Dreher-Maul mézcukorkás, a Schmoll és a Hangya cipőpasztás, a Franck kávés és Nemzeti rajzszeg feliratos dobozok. A tárgyak mellett a múzeumi gyűjtemény gazdag kollekcióval rendelkezik kereskedői számolócédulákból is. A korabeli reklám leggyakoribb eszközei közé tartoztak — az újsághirdetések mellett — ezek a cédulák. Üres oldaluk jegyzék gyanánt szolgált, így minden vásárló kezéhez eljuthattak, sőt széles körben gyűjtötték is ezeket — valószínű, hogy ennek a gyűjtőszenvedélynek az eredményeként őrződtek meg és maradtak ránk. Az egyedi tárgyak, dokumentumok mellett igazán érdekesek azok az anyag-együttesek, amelyek egy-egy salgótarjáni kereskedő tevékenységéhez köthetők. Ilyen a múzeumban őrzött volt Majernik — Ratkovszky vegyeskereskedés anyaga. Ez a bolt azért is különösen érdemes a figyelemre, mert történetén végig követhető a salgótarjáni kereskedelem fejlődése, struktúra-váltása (vegyes-,fűszer-vegyes-, kiegészül papír-írószer). Majernik József egyike volt Salgótarján őskereskedőinek. Az egyéni kereskedelmi cégek törzskönyve szerint 1894-ben alapította vegyeskereskedését. Sajnos, e kezdeti időben a források nem jelölik meg a bolt utca szerinti pontos helyét, de egy 1913-as képeslap alapján megtudhatjuk, hogy a Salgó utcában állt Majernik József háza és vegyeskereskedése. Később özvegye, született Ratkovszky Mária folytatta a kereskedést. Ratkovszky Máriától öccse, Ratkovszky Pál vette át a boltot. Ratkovszky Pál 1877-ben született Pelsőcön, a hentes és mészáros ipart tanulta, katonai szolgálata után Európa több városában dolgozott, 1904-ben kivándorolt Amerikába, ahol 2 évig élt. Visszatérve átvette nővére fűszer- és vegyeskereskedését. A salgótarjáni kereskedői iparlajstrom bejegyzései alapján követhetjük az üzlet további útját. Ratkovszky 1925-ben napi 50 liter alóli egyszerű tejkimérésre nyert engedélyt. A forrás tanúsága alapján ekkor boltja a Salgó u. 408. sz. alatt volt (Salgótarján utca247