Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Praznovszky Mihály: Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón
A konyhafelszerelések nagy száma mindenképpen szembetűnő, hiszen egy agglegény háztartásáról van szó. Igaz, vele élt nővére is, aki a gazdaasszonyi teendőket láthatta el. A konyhában és a két kamrában volt az eszközök egy része; evőeszközök, lábasok, tökgyalu, palacsintasütő, húsdaráló, ostyasütő, kávéfőző, nyárssütő készlet, pléh gyosrforraló kannával. Említettük már a disznóvágás kellékeit, a pálinkafőzés edényeit, de mellett feltűnnek a tejgazdálkodás eszközei is, s kint a szőlőben, a présház padlásán vasbogrács volt katlannal, ami a nyári szabadtéri mulatságokra utal. Ezenkívül számos üveget, porcelán edényt is találunk. Vizes és boros palackok, sok-sok pohár. Külön is jelezték a Fischer-féle ebédlőkészletet, amely Herendről származott. Részei : egy nagy leveses tál fedővel, kis mártástál, tejeskávé készlet, mustáros csésze, 5 különféle nagy tál, 18 nagy tányér, egy uzsonnás tányér, 4 csésze-tányér, egy cukordoboz. Mindezeken felül a legáltalánosabb eszközöket találjuk, főleg a vendégszobában; néhány karlsbadi fürdőpohár, salátás készlet, szőlőmosó, szalvétatartó, gyufatartó porcelánból. Itt kell megemlítenünk az élelmiszerekel is, amelyekből aránylag keveset írtak össze. A főépületben például semmilyen élelem nem volt. Az alsó konyhában volt egy káposztáshordó káposztával telve, a padláson árpa és zab (60—80 kilogrammnyi), 40 kg búzaliszt, két kék zománcozott ,,bödöny", tele disznózsírral, 10 kiló bab. A kisház éléskamrájában őrizték a disznóölés maradványait, a konyhakertben 4—5 mázsa takarmányrépát írtak össze. A pincében volt két zsák burgonya is. A borokat egyrészt a főépület pincéjében tárolták. Itt csak mintegy 30 liternyi fehérbor volt egy hordóban és 10 üveg salvator víz mellette. A többi a nyaraló borházában volt. Egy 280 literes hordó tele fehér borral, egy 3 akós hordó tele siller borral, egy félakós hordó ugyancsak tele fehér borral és még 56 üveg bor. A dolányi szőlőből ennyit várhatott a gazda és nem is a legjobb minőségben. Az állatok közül mindössze a verestarka fejőstehén volt az istállóban. Ló is volt korábban, de azt eladták, a disznót már csak ölés után darabokban találták az összeírok, s nyáron minden bizonnyal volt aprójószág is az udvarban. Mindenesetre a háztartás élelmiszer- és állatanyaga jóval szegényesebb annál, ami végül is egy falusi portán megszokott látvány lenne. (Ez jelzi is Pintér Sándor életmódjának átalakulását, a városi szokásokhoz való igazodását: étkezés az éttermekben, kaszinóban stb.) Az egyéb gazdasági eszközök létére is utaltunk már, amelyek a szőlőműveléshez kellettek (hordók, pincetokok, taposó kádak, stb.), illetve az említett kocsik, hintók, szekerek, a pálinkafőzés eszközei. A fáskamrában ott volt a fejsze, a fa behordására szolgáló füleskosár. Az istállóban vasvilla, dézsa, s az istállólegény ágya, mellette vödör. A kocsiszínben a lovak tisztítására szolgáló eszközök mellett ott voltak a takarítás kellékei is; tollseprű, nádporoló, fa mángorló, függönyszárító szerkezet, és egy vasalódeszka is. Az udvarban ott állt abaromfiól mellett egy kéttengelyű, rövid lőcsös kocsi lánccal, egy fataliga, némi tégla, tűzifa, hordók, kád — a mindennapi gazdasági tevékenységet jellemző összevisszaságban. 234
