Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Praznovszky Mihály: Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón

A ház egyéb helyeiről még több ágynemű került elő. Ágytakarók, paplanok, matracok. A konyhai összecsukható vaságynak ágygarnitúrája is volt : egy hosszú és két rövid matrac, négy vánkos, két dunna, egy tarka huzatú paplan, egy ágytakaró. Fürdőszobai és konylmi textíliák is szerepelnek az összeírásban. Szinte valamennyit a vendégszobai ruhásszekrényben írták össze. Találunk ágynemű huzatokat (18 nagy- és kispárna huzat, 2 dunnahuzat, 4 lepedőt, 5 paplanlepedőt,) 5 batiszt ablakfüggönyt, 17 fehér törülközőt, 49 asztalkendőt, 3 kávés asztalterítőt, 6 pohártörlőt, 40 különféle vegyes, színes asztali futót és tálcakendőt. A padláson mindössze egy fehér abrosz volt, míg a borház szobájában két fehér és egy sárga abrosz és négy kávóskendő. A textíliáknál kell szólnunk a ruhaneműkről is. Feltűnően kevés volt belőlük, s érdekes módon nem a szobában, hanem az éléskamrában vannak! Erre csak az lehet a magyarázat, amit már többször említettünk, hogy halála után öszszehordták a ruhaneműt is egy helyre. (így említik az összeírás végén, hogy a vendégszobában van még ruhanemű „összehordott anyag"). Az éléskamrában volt 4 szövet felöltő és 10 teljes öltözet ruha, használt állapotban. Mellé 7 kalap, egy szőrmesapka, egy posztósapka, és ott voltak a lábbelik is: 3 pár magyar csizma, 1 pár fekete botos. A szobában a fehérneműk: 12 fehér férfiing, 5 fehér hálóing, 12 pár férfi harisnya (téli, nyári), 5 lábravaló, 16 monogrammos zsebkendő. A téli ruhaneműk (bundák) az alsóházban voltak, jelezve egyúttal azt is, hogy Pintér Sándor valóban itt töltötte élete utolsó napjait. Itt volt az utazó téli bunda, a városi bunda, egy erdélyi, báránybőrrel szegélyezett bunda és egy szőrme lábzsák. E helyt tartotta Pintér Sándor a díszmagyarját, hogy mindig a szeme előtt legyen. Valóban szép és értékes lehetett. Részei: bársony mente, selyembrokát atilla, trikónadrág, trikómellény, kucsma forgóval (sastollas), díszkard antikezüst markolattal, verettél, 10 drágakővel díszítve, tokja szarvasbőrből volt. S hozzá tartozott még a készlet, azaz antik ezüstből készített piros gránitkővel díszített mentecsat, gombok egy külön tokban. A kisebb tárgyak közül a lakásban botokat és sétapálcákat találunk, köztük egy hallócsöves botot is, ami ismerve Pintér Sándor nagyothallását, kézenfekvő is volt. A bútorzatnál kell megemlítenünk azt az anyagot, amelyet nem tudtunk csoportosítani egyedi mivoltuk miatt. Ilyen a zongora, a Schweitzer gyártmányú varrógép, paraván kézimunka díszítéssel, tigrisbőr (toldott, hibás). Akisebbek között pedig egy szétnyitható kézimunkakosár, törülközőtartó, újságtartó. De ide sorolhatók azok a textíliák is, amelyek a kocsiszínben voltak: a szánkóhoz való két ülőpárna, két gácsi lópokróc, két pléd, vagy a padláson lévő három szászló, öt üres zsák, illetve két ruháskosár a mosás utáni munkálatokr hoz. Volt külön hallókészülék két elemmel, sok bőrből készített szivar tárca, szivarvágó, burnót szelencék, több helyen sok-sok hamutálca, mindenféle anyagr ból, pénztárcák. Voltak csizmahúzók és a kamrában elhelyezve kézi és utazó bőröndök, utazókosár, kalapdoboz. Ennél a témacsoportnál kell szólnunk az ékszerekről is. A már említett díszmagyar ékszer-jellegű tartozékán kívül, a többi a hálószoba és a vendégszoba^ kazettájában volt található. Igazság szerint ide soroltuk mint értéket, az ezüstöket is. Tudni kell azt, hogy Pintér Sándor még 1911-ben nővére halálakor an232