Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Praznovszky Mihály: Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón

és a legértékesebb bútor, az ún. Grassalkovich-téle szekrény. Pontatlanul ismerve a szoba méretét, feltehető, hogy ezeket szépen elrendezni nem lehetett ekkora mennyiségben, csakraktárszeruen. A folyosón inkább csak ülőalkalmatosságok álltak tarka összevisszaságban. (Tulipános karosszék, nádszék, kerti fonott karosszék stb.) A konyha berendezése megfelelt rendeltetésének. Nagy konyhaszekrény, asztal kihúzható fiókkal, zománcozott edények s egy összecsukható vaságy volt benne. Az éléskamra közvetlenül mellette volt, de csak néhány konyhaeszközt találunk benne (szita és tejszűrő, húsdaráló, vizeslóca stb.). A nagyobb kamrát nyugodtan nevezhetjük házi lomtárnak. Itt tartották az útieszközöket (bőröndök, ládák), itt volt a pipatartó a pipákkal (lehet, hogy már eltiltották a dohányzástól Pintér, Sándort, aki látni sem kívánta hajdani kedvenc eszközeit?), néhány pár csizma, kalapok, sapkák, ruhák. Természetesen voltak a konyhai munkához szükséges eszközök is, mint húsvágó asztal, ostyasütő vas, petróleumtartó kőkorsó, üveg vajköpülő, befőttes üvegek stb. Az épület 'pincéjében aránylag kevés tárgyat tároltak. Volt némi élelmiszer (burgonya, némi bor), a mosás feltételei (vizeskád, dézsa, mosóteknő, lúgozó kád) és a hideg ellen itt helyeztek el öt nagy cserép pelargóniát is. A padláson annál több minden található. Ugyan csak néhány tárgyról jegyezték fel, hogy rossz, törött, de ismerve Pintér Sándor mentalitását, gyűjtőszenvedélyét, bizonyára nem engedett semmit sem kidobni s a felesleges holmikat itt helyezték el. A legváltozatosabb tárgyegyüttes ez, de vannak közöttük olyanok is, amelyeket idényszerűen használtak. Pl. öntözőkanna, bádog fürdőkád, zászló, kerti szék, spnkapácoló, dézsa, szuszék, szénametsző. Volt fent élelmiszer is (búza, rozs, liszt, disznózsír), de a tárgyak többsége lim-lom. Pl. vas ablakkeret, deszka, melegágyi ablak, fakeret, ruhafogas, karnis, káposztás bunkó stb. Az épületek második egysége az udvaron található. Itt állt az ún. alsóház. Kisebb méretű lakóháznak tekinthetjük, kétségtelen, hogy idős korában szívesebben tartózkodott és dolgozott itt, mint a főépületben. Részei: előszoba, iroda, éléskamra. Padlása is volt. Az előszóba berendezése a legcsekélyebb. Asztal, iratszekrény, mosdóállvány van benne s egy fogas, amin ott lógott utazó téli bundája, valamint legszebb ruhadarabja, egy fekete díszmagyar. Az irodahelyiségben látszik, hogy huzamos tartózkodásra rendezkedtek be. A fő bútordarab a hétfiókos íróasztal, de volt egy másik kisebb íróasztal is, több szék, egy kis dívány az ebéd utáni szendergésre és egy nagy rézágy. Az íróasztalon üveg levélnehezék, üveg tintatartó, hamutartó, gyertyatartó (áram nem volt még a városban), egy kis üveg két pohárral, egy nagyítóüveg, egy tajtékpipa. Az asztal mellett papírkosár, a sarokban pásztor-és juhászbotok álltak. A falak zsúfolva voltak műtárgyakkal. Három Kubányi Lajos, három Fábián Béla festményen kívül további kilenc festmény volt, két szobortartón két mellszobor állt. Az éléskamrából egy disznóölés friss maradványai voltak: szalonna, oldalas, a kampókon kolbász lógott. A padláson mindössze egy szekérnyi szénát találtaki Az udvaron állt még egy épület, az ún. alsókonyha, azaz a nyári konyha. Űgy tűnik ez itt inkább a feldolgozásnak, a nagyobb konyhai műveleteknek volt a színhelye, de mivel az összeírás télen készült, elképzelhető, hogy nyáron 228