Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Praznovszky Mihály: Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón

Másik oldalon ott a tudós. Régészeti ásatásokat végez, leletmentő* hálózatot szervez a parasztokból. A palóc népélet számos kérdése iránt érdeklődik, publikál is e témakörben. A helytörténet lelkes kutatója, szépirodalmi művei is megjelennek. S ezekkel együtt évtizedeken keresztül gyűjtött régészeti tárgyakat, népi eszközöket, régiségeket s mindenekfölött könyveket. Pintér Sándor személyében a dzsentrinek elkönyvelt Nógrád megyében már az új korszak emberével, a polgárral találkozunk. Nem a kereskedő, az iparűző, a vagyonosodó polgárt képviseli ő, hanem annak egy másik típusát. Losonczi Ágnes szerint a „polgárság több oldalról jött, többféle eredet, különböző módon kialakult szokások és törekvések jellemzik egyes csoportjait, értékrendjük is erősen eltér egymástól, ennek megfelelően különböző életmódot is élnek." E definíció alapján a szociológus három típust különböztet meg. A polgár élhet a dzsentrihez hasonlóan; élhet a felhalmozásnak az értékei szerint; és a mi esetünkre vonatkoztatva: „élhet a szellemi tartalmak, a művészi élet támogatásának, teremtésének vagy élvezetének, kiemelkedve a » piszkos anyagi világból ;§> különösen ha van anyagi alapja, ami ezt lehetővé teszi számára."

7 Mindehhez hozzátehetjük Erdei Ferenc megállapítását is, aki az úri középosztályról szólva az ügyvédséget úgy említi, mint a közigazgatási lét sajátos esetét. Űgy véli, a földbirtokosok mellett az ügyvédek voltak a legaktívabbak a politizálásban s az úri középosztálynak két eleme volt: „az értelmiségi és az úri állapot."

8 Vizsgálódásunk nem terjedhetett ki odáig, hogy Pintér Sándor esetében e kettősség valódi mibenlétét megállapítsa. Mint ügyvéd, értelmiségi létet ólt meg. Mint úr, közel sem vált dzsentrivé vagy annak utánzójává. Részt vett ugyan a társas szórakozásokban, de a korabeli Szécsény társadalmi összetétele ezt az életmódot nem tette lehetővé. Mint járási központ csak az értelmiségi hivatalnokréteg jelenléte volt erős, a nemesi társadalmat a kastély lakói, a Pulszkyak jelentették, de ebben az időben a kastély és az uradalom is egy polgár, egy pesti zsidó kereskedő kezébe került már. S mindenképpen egyedi s az úri léttől elütő szerepet juttatott neki élete végéig tartó, lankadatlen kulturális érdeklődése. De ezt is csak csendesen, szerényen végezte, ahogyan ő nevezte önmagát, „az irodalom és a művészet egyik barátja" volt.

9 Az épületek Pintér Sándor tárgyi környezetében először az épületeket kell szemügyre vennünk. Négy épületegyüttest találunk. Elsőként a hosszúkás alakú, nagyméretű lakóházat említjük, majd az udvar következik az ott lévő építményekkel. Voltak épületek még a Dolányban (ma Benczúrfalva) lévő szőlőben is s végül említendő a könyvtárszobája, a ferencesek kolostorában. A lakóépület vizsgálatával látszólag könnyű helyzetben vagyunk, hiszen az épület ma is áll, megtekinthető, de olyannyira átépítették, hogy a hajdani beosztását pontosan rekonstruálni nem lehet. Kinézéséről is csak annyit tudunk, hogy fazsindely fedte, miként az udvari kisházat is.

10 Az udvaron lévő épületeket is elbontották már s az egykori telekviszonyok is megváltoztak. A lakóépület három szobából, egy előszobából, konyhából, kamrából és éléskamrából áll. (Emlékeztet a nógrádi kúriaépítészet leggyakoribb típusára.)

11 Alatta pince és padlása is volt. Megközelítő alaprajzát is fel tudjuk vázolni a hagyatéki utalások és a mai kinézet alapján (írják pl. hogy a sarokszoba a vasútra és a kertre nézett, a vendégszoba a konyha mögött volt.) 226