Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész
Azon a héten Balassagyarmaton megjelenő lap cikke szintén fontos állomása az eseményeknek, hiszen lényeges, miként kommentálják a Losoncon történteket, illetve mivel a Losoncz és Vidéke nem tudósított — érthetően — a május 2-án a „történelmileg meg gyökeresedett állapotok" párthíveinek balassagyarmati értekezletéről, ezért erről is itt értesülünk először. A Losoncz és Vidéke majd csak a következő héten tudósít a gyarmatiak értekezletéről. „Zajos hetünk volt." — Ezzel a tőmondattal kezdődik május 4-én a Nógrádi Lapok és Honti ffiradó című lap. 9 Azután így folytatódik: „Izgatottság és nyugtalanság mindenfelé. — A vármegye felső része megtámadja az alsót; — a hadüzenetre és támadásra sorakozik az alsó vidék, s az önvédelemre készen áll a sereg." „Zajos volt hát két okból is, egyrészt a losonciak által szervezett gyűlés miatt, másrészt két napra, rá 33-án volt az aszód — balassagyarmati vasútról az újabb megbeszélés," a vezércikk ezzel a két kérdéssel foglalkozik, nem véletlenül mindkettővel. A lap tárcája pedig a második folytatását közli a balassagyarmati vármegyeház egykori avatási ünnepségéről. A losonciak értekezletének tudósítása előtt néhány szót ejtenek a május 1-i közigazgatási bizottsági ülésről, amely „egészen simán folyt le. Nem volt egy losonczi sem jelen'''-jegyzik meg. Majd a gyarmatiak május 2-án tartott értekezletéről írnak igen emelkedetten. „Annál lélekemelőbb volt a május 2-i értekezlet, melyen tüntetően nagy számban jelentek meg a vármegye bizottság azon tagjai, akik a történelmi jogalapon állva, a vármegye székhelyét nemcsak a jog és igazság, de a jó közigazgatás érdekei és pénzügyi tekintetek végett is megakarják menteni a losonczi kapzsiság ellenében. Ily impozáns értekezletre nem emlékezünk vissza. Simán és szépen folyt le, mindenki kerülte a jogosult expectorátiókát. Meglátszott, hogy a conferenciát komoly, higgadt, bölcs és éleslátású férfiak vezették, kik a jogosulatlan támadást visszafogják verni." A gyarmati értekezlet résztvevői igen tárgyilagos megjegyzéssel fejezik be eszmefuttatásukat; „bármelyik részen legyen a győzelem, az mindig purhusi győzelem lesz", Ezután következik a tudósítás és értékelés a losonciak értekezletéről, amelyben a külsőségekkel is megismerkedhetünk, az ügyes szerkesztői fogás a losonciak lejáratására, hogy megjegyzik: mindössze 4 nemzeti zászló lobogott a városban. Az indóházból a város központjába történő kocsizás leírásával, mintegy szükkörű, a tömegektől eltávolodott összeesküvőként célúk érzékeltetni, a losonci értekezlet résztvevőit. Az értekezlet menetét már ismerjük a losonciak interpretálásában. A Nógrádi Lapok néhány kifejezésre érdemes figyelnünk. Török Zoltán beszédét emigyen ismertetik; „...nézete szerint az eszme győzelemre fog verődni. . .", majd a többi beszéd rövid ismertetést a következő lebecsülő módon fejezik be : ,,A conf er encián a megye bizottsági tagok közül alig vettek 50-en részt; a teremben leginkább losonczi polgárok voltak jelen, mintegy 80-an." Érzékeltetni kívánják, szerintük hol dől el a kérdés. A lap utolsó oldalán a hirdetések előtt, igen szerényen tudósít a május 2-án tartott balassagyarmati értekezletről. Előtte egy kis hírben közlik a losonci küldöttség tisztelgését a főispánnal, és örömmel közlik, hogy a főispán még informálódik a kérdésben, a balassagyarmatiak bíznak abban, hogy egy évvel előtti beiktatásához mondott Ígéretének megfelelően „igaz bírónak" bizonyul majd ebben a kérdésben is. 207