Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szvircsek Ferenc: Elfelejtett üveghuták

Az örökeladási szerződés alapján a „kőszén és érckiaknázási és áshatási" jogot 1868. július 8-án jegyezték be a telekjegyzőkönyvbe

7

. Egy hónap elteltével azonban az érckiaknázási jogot törölték téves bejegyzés címén.

8 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nem nézte jó szemmel az új vállalkozás jelenlétét érdekeltségi területén és beperelte a két vállalkozót. A besztercebányai kir. kerületi bányabíróság elismerte az SKB Rt. jogelődjei révén szerzett elsőbbségi jogát, ami ellen természetesen az alperesek fellebeztek. Bóth és Steller 1869-ben fenntartotta Salgótarján területén zártkutatmányait.

9 Bóth Ernő 1869-be még további szénkutatási engedélyekért folyamodott a bányakapitánysághoz és mint pálfalvai földbirtokos „öröktulajdonjoggal bíró földbirtokára" kérte a kutatási engedélyt. Azonban elutasították, mivel az SKB Rt. már lekötötte magának a pálfalvai szénjogot.

10 így azután 1870. február 28-án a valószínűleg már korábban megszűnt kapcsolat után Bóth Ernő és Steiler Antal kőszénkutatási jogát és társi minőségét törölték.

11 Mivel a salgótarjáni szénbányászatban nem sikerült érdekeltséget szereznie, Bóth Ernő felhagyott — mint később látni fogjuk csak időlegesen — környékünkön a vállalkozással. A Pfáhn, Daniek és Bóth cég időközben 1869-ben felvette az Első Magyar Üveggyár Rt. hangzatos nevet, és az üveggyári vállalkozásuk kiterjesztése érdekében a Rimai Coalitiotól további épületeket vettek bérbe Málnapatakon. A szerződést itt Bóth Ernő igazgató írta alá 1871. február 8-án.

12 Az Első Magyar Üveggyár Rt. azonban „az idők mostoha járása folytán" csődbe került. Egy 1873. augusztus 26-én keltezett ügyvédi levél mégis arról tudósít, hogy a gyár termelését tovább folytathatják a haszonbérleti szerződést fenntartják és teljesítik. A csőd bejelentésekor a Coalitionak 840 forinttal tartoztak.

13 Valószínűleg a túltermelési válság hatására jutott csődbe a cég és volt kénytelen Felső-Bzova üveggyárát (amelyet Daniek Károly vezetett) beszüntetni. A málnapataki határban lévő Hámor gyártelepet tovább üzemeltették.

14 Bóth Ernő mint látni fogjuk ebben az időszakban tűnik fel ismét Salgótarján környékén, új vállalkozásba fogva. Vállalkozásának színtere ekkor Csókás-puszta lett, Felső-Pálfalva és Andrásfalva községek (a mai Zagyvapálfalva-Salgótarján) határában.

15 Ezek a községek a szegényebb nógrádi településekhez tartoztak, földjük silány, fehér agyagos lévén csak rozs termesztésére volt alkalmas. Andrásfalván kevés szőlő is volt, amely azonban silány bort adott. Gazdagok voltak azonban tölgyes és bükkös erdőkben, valamint a föld mélyében rejtőző kőszénben. Az Andrásfalvához tartozó Csókás-puszta is hasonló adottságokkal rendelkezhetett, nehéz körülményeket teremtve az itt lévő 77 lakosnak, akiknek a nyelve magyar volt a hetvenes évek közepén íródott ismertetés szerint. (Ez az adat azért érdekes, mert visszaemlékezések szerint német üvegesek éltek a gyár működésének idején a pusztán. ) 1869. július 10-én gr. Gyürky Ábrahám és Jeszenszky Sámuel valamint Jeszenszky Danó között kötött szerződés értelmében 617 magyar holdból álló puszta csókási birtokon található kőszénre vonatkozó „kőszénásatási" és bányaművelési jogot megszerezték a Jeszenszky fivérek. A szerződés kitétele az volt, hogy minden szekér mázsa kőszénért a tulajdonosnak (terrágium fejében) 2 o.e. krajcárt kötelesek fizetni. A szerződés rovábbi része különösen fontos számunkra: „.. .az egész csókási pusztán található békasóra nézve az ingyenes és szabad ásatási s felhasználási jog" is az új tulajdonosoké lett. A békasó pedig nem más, mint az üveggyártás alapanyagaként ismert kvarc162