Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Petrikné Vámos Ida: Balassagyarmat mezőváros tanácsa és tisztikara a reformkorban
Az évközben lemondott tanácstagok helyébe a főbíró jelöltjei közül választott új tagot a tanács, azonban mindenkor az uradalmak utólagos jóváhagyása mellett. A főbíró lemondása esetén a következő tisztújításig az uradalmak , ,surrogálták' ' 26 a főbírót. 27 A jegyzőkönyvekből nem állapítható meg, hogy működött-e a vizsgált korszakban külső és belső tanács. 1841-ben néhány városlakó a tiszti építőszéken felvetette, hogy ,,...a szabad királyi városok példájára az előkelő polgárok közül bizonyos számmal olyanok neveztessenek ki, kik a földesuraságok által kijelentendő tagokból bírót, és a többi tanács tagjait válaszszák. .. " 28 , azonban ezt a „fórumot" sem hozták létre. A tanács működésének szabályozására vonatkozóan kevés bejegyzés található a jegyzőkönyvekben, s azok is az 1830-as évektől. Az üléseket a testület elég rendszertelenül tartotta, mondhatni ad hoc jelleggel. Először a Divényi uradalom tiszttartójának aláírásával küdött instructio szabályozta a tanácsülések rendjét. ,,A tanács minden héten szombaton ülésezik, az esküdteket a bíró köteles összehívni. Aki egymás után három ülésen nem jelenik meg, s távol maradásának okot adni nem tud az esküdtek sorából töröltessen.. ." 29 Ezt követően az ülések rendszeresebbé váltak, de inkább két hetente, mint hetente tanácskoztak. Az egyes tisztviselők által ellátandó feladatok is sok esetben összemosódtak, nem határolódtak el világosan egymástól. Ezért készülhetett 1834-ben az a rendszabás, amelyben ,,a jórend és közbátorság fenntartására nézve városunk tisztviselő tagjainak meghatároztatott", hogy hivatalában mely kötelességeknek kellett eleget tennie. Későbbiekben, az egyes tisztségeknél ismertetett instrukciók ha nem is részletezik, de jobban körülhatárolják a hatásköröket. 30 Jelentőséggel bírt a tanácskozások alkalmával az ülésrend is, ugyanis az esküdtek emiatt többször felszólaltak, mivel valószínű ez is demonstrálta a hivatali rangok fokozatait. Az 1830-as években két ízben is döntés született arról, hogy milyen sorrendben üljenek a „városatyák" a tanácsüléseken. A végzés szerint első helyen a főbíró ült, jobb kezénél a törvénybíró, utána a jegyző, ez után a számvevő; bal kezénél a kisbíró, utána a perceptorok, ezek után a kapitány, majd ezek után mindkét oldalon az esküdtek követik hivataluk kora és régebbsége szerint. 31 A tanácsüléseken hozott végzések írásba foglalása a jegyző feladata volt, aki a 30-as években már pontosan vezette a jegyzőkönyveket. Feltűntette az ülések idejét és évente újrakezdődő sorszámmal látta el a megvitatásra kerülő ügyeket. 1835-ben döntött a testület arról is, hogy a jegyzőkönyveket a jelenlévőknek alá kell írnunk. 32 Az aláírások sorrendje a következő volt: bal oldalon elsőként a főbíró írta alá, ezt követte a törvénybíró, a kisbíró, a perceptorok, a számvevő, az árvagyám, a belső gazda, a kapitány, majd az esküdtek. A jegyző aláírása pedig a jobb oldalon található. A tanács összetételét vizsgálva az állapítható meg, hogy teljes jogú tagjai a főbíró, 10—13 valamilyen tisztség betöltésére választott személy, és 12—14 esküdt voltak. A jegyző bár nem volt választott tanácstag, azonban jelentős szerepe volt a testület működésében. A tanácsban a legfontosabb tisztségeket (főbíró, törvénybíró, kisbíró, perceptorok, számvevő, árvák atyja, kapitány, belső gazda) a vizsgált húsz évben a város polgárai közül 39 személy töltötte be. A harminckilenc személy származását tekintve hat nemes, nyolc jobbágy, 23 censualista és egy honoratior volt. Foglalkozási tagozódásuk szerint húsz kézműves, nyolc 130
