Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Horváth István. Nógrád megye követutasításai az 1825-i országgyűlésen

Szécsény, Fülek régi híres várak. Gáts gróf Forgách várával tündöklik. ' ' A bemutatott kép a társadalom színtjén a továbbiak szerint bontható : Nógrád 11 mezővárosában 17.468 fő nemes, leginkább köznemes ólt. Az arisztokraták száma — a leírásból is következtethetően — nem számottevő. A megye 159 településén 422 nemesi lakóház — leginkább 3—4 szobás nemesi kúria — állt. Számottevő az elszegényedett — bocskoros — nemesek száma. A gazdaság tekintetében a XIX. század elején is az elsősorban a saját felhasználásra dolgozó paraszti háziipar súlya volt a jellemző. Nagy kihívást jelent a megye szomszédságában megjelenő, más típusú gazdasági szervezet, mint a Rímai Koalíció (1810), vagy néhány évvel korábbi Murányvölgyi Unió (1808).

1 A napóleoni háború ezt az egysíkú képet éppen csak elfedni tudta. Elmúlásával a korábbi sérelmek — az adózás, a pénzügyi politikai erőszakossága, a vallási jogok, a cenzúra gyakorlata — hatványozottabban jelentek meg, és a századforduló első évtizedének végén egyre hangosabban uralták a megyei politikai színteret is. Az 1817-ben megalakult Kolompéria társaság jelenléte a titokzatos — misztikus hangulat felerősödése mellett a politizlás lehetőségeit is bővítette.

2 A kivizsgálás elhúzódása, a vizsgálóbiztosok akadékoskodása jelzi a központi akarattal megromlott viszonyt. Továbbá az 1823. augusztus végétől — novemberig tartó nemesi ellenállás és annak katonai erővel történt leverése már fényesen igazolta a működési zavarokat, a belső bajokat. A feszültségek sorában már csak azért is érdemes a figyelemre a zelenei jobbágyokkal történt eset, mert a megyei politikai vezetés nagy elánnal igyekezett eltussolni a falu teljes közösségének több mint ötven napig tartó lázongását. Amikoris a falu jobbágyai az adószedés, az úrbér ellen elköltözéssel, javaik felgyújtásával tiltakoztak. A szigorú titoktartás közepette bevetett katonai erő visszaállította ugyan a rendet, de nem oldotta meg a feszítő, elemi erejű gondokat. Érdemes a figyelemre az esemény dátuma is: 1826. március és április között történt ez a megmozdulás. Az országgyűlés újra összehívásának erősödő követelése látszólag elnyomta ezt az eseményt. De csak látszólag. A nemesi mozgolódás és elégedetlenség belső vomulatában a Zelenén történtek is jelen voltak. Mindebből következően az 1848-as magyarországi polgári forradalom nem megváltást hozó mitológiai szikraként pattant ki a márciusi ifjak gondolataiból, hanem cselekvéseik tartozékaként, hosszú — és nem kevés ellentmondást tartalmazó —- fejlődési folyamat eredményeként robbant ki, és borította el tisztító tüzével a megújulásra érett magyar valóságot. Az esemény évtizedes előkészületei közvetlenül 1826-ig, az országgyűlés megindulásáig nyúltak vissza. A Habsburg császári udvar és a magyar nemesi réteg harmonikusnak tűnő viszonya — amely a XIX. század első évtizedében még tartó napóleoni háborún, és az erre épült gazdasági konjunktúrán alapult — a 20-as évek közeledtével rohamosan elhidegült. Ez a folyamat végül is az udvar ismételt újoncozási és adópolitikája következtében a privilegizált nemesség politikai ellenállásába torkollt. A konfliktus törvényszerű volt : a magyar feudális gazdaság és politikai viszonyok a társadalmi haladás fékezőivé váltak. Egyrészt akadályozták az egyéges Habsburg birodalom megteremtésére irányuló törekvéseket; csökkentették a birodalom ütőképességét, annak déli tartományaiban felszínre jutó elégedetlenség ellen foganatosított katonai intézkedések gyorsaságát. Másrészt a rendi keretek a kor által megkívánt gazdasági tevékenység 118