Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Telek Béla: Adalékok a Nógrád megyei zsidóság történetéhez 1725–1848

az itt lakhatási engedélyt nyert zsidók szabad mozgását és letelepedését (a bányavárosokat továbbra is kivéve). Engedélyezte kereskedés és kézműipar űzését (egyelőre csak zsidó segédszemélyzettel). Az olyan városokban, ahol ezt már korábban megtehették, törvényesítette a városi telkek szerzését is. Állandó vezeték- és tulajdonnév viselésére kötelezte a zsidókat, ugyanakkor kötelezővé tette számukra az anyakönyvezést. Kimondta azt is, hogy az okleveleket és szerződéseket a hazában divatozó nyelv szerint kell elkészíteni.

30 Losoncon 1840 előtt csak elvétve találunk zsidó családokat. Annál többet Losonctugáron, melynek 1814-ben Szilassy József mezővárosi címet és vásártartási jogot szerzett, s kijelentette, hogy vallásfelekezetre való tekintet nélkül hajlandó házépítésre telket adni, csupán „jó erkölcseikre és mesterségekre" lesz tekintettel. Régi zsidójának, Wohl Izraelnek megadta a jogot, hogy azt fogadjon be, akit ő arra érdemesnek tekint. A beköltözés a megye déli, zsidók által sűrűbben lakott részéből történt. Maga a hitközség is Tugáron állott fenn 1848-ig, bár néhányan Losoncon laktak. így például Petőfi: „A varróleány" című versének ihletője, Weisz Rozália is.

31 A zsidók tehát 1848 előtt inkább a Losonccal tőszomszédos Tugáron laktak. Ezt támasztják alá a korabeli összeírások is. Míg az 1843/44. évi összeírás Losoncon 14 zsidó családfőt írt össze 53 személlyel, addig Losonctugár esetében 42 családfőről, összesen 181 személyről tesz említést. A losonci zsidók között kereskedőt, spekulánst, alkuszt, traktérost (vendéglőst), boltost és ezüstművest találunk.

32 Űgy tűnik, hogy a losonci zsidóság majd csak később, a kiegyezést követően meginduló kapitalista időszakban tölt be jelentős szerepet a megye és a város gazdasági, ipari és kereskedelmi életében. Szécsény mezővárosában 1843-ban 67 családfőt írtak össze. Ebből 37 házas zsellér, 21 hazátlan zsellér, 7 házzal bíró özvegyasszony, 1 bíró és székárendás, 1 pedig obsitos katona.

33 Két évvel később, 1845-ben 94 család, összesen 428 személy élt itt. Tizenegy kisebb kereskedőt, 24 házalót, 6 mesterembert, 2 haszonbérlőt találunk közöttük. Emellett közel 50 akármilyen életmódút és 2 koldust említ az összeírás.

34 A megyebeli izraeliták 1841-ben kórvényt intéztek a vármegyéhez, melyben kérik, hogy a zsidókra kivetendő adót ne az adott helyiség bírái, hanem a zsidóság elöljárói szedjék be. Arra hivatkoznak, hogy a zsidóság nagyobb része talpaló, itt-ott meghatározatlan időre letelepedő, akiket a helybeli bírák nem tudnak szemmel tartani. Maguk az izraeliták is igyekeznek nemegyszer az adófizetés kötelezettsége alól szökéssel kibújni. A megye zsidóságának elöljárói kérelmük teljesítése esetén vállalják, hogy jótállnak az adóbeszedés végrehajtásáért. Sajnos, nem tudjuk, mi lett a kérvény sorsa, bár nem valószínű hogy teljesítették a kérést.

35 A megye zsidóságának területi eloszlása még mindig egyenlőtlen, bár ekkor már mind a négy járásban éltek izraeliták. Ezt bizonyítja a zsidókra az 1845— 46-os évre kivetett adó vizsgálata is. A megye zsidóságának járásonkénti, azon belül településkénti megoszlása a következő képet mutatta : kékkői járás 61 településen éltek zsidók szécsényi járás 72 településen éltek zsidók losonci járás , 12 településen éltek zsidók füleki járás 52 településen éltek zsidók Összesen: 197 településen éltek zsidók 109