Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

2. A másik típusú főkötőt csak Galgagután viselik. A főkötő neve: tretaë. Az alsófő^kötőre felvett díszes főkötő két darabból áll: a főkötőből, melynek elejét és hátul a fodor feletti részét fiitterek, gyöngyök díszítik, és a tretácból, melyet a kohlikhoz és a kacicához hasonlóan gyári hímzett szalagból készítenek. A fejtetőn képzett kis kelyhébe egy színes üveggömböt, összehajtott ezüstszálakat tesznek. Hátul a félkör alakú fodor cakkos szélű (17. kép). 3. Vanyarcon, Erdőkürtön az esküvő után felvett díszes fodros főkötő neve: cepiec. A fehér selyem, gyolcs főkötő szélére széles slingelést tesznek, sűrűn beráncolják. A slingelés mögött a flitterekkel, gyöngyökkel díszítik. A főkötőbe befűzött vékony pertlit az áll alatt megkötik. Apertli végére egy-egy slingelt gyolcsot tesznek, közepébe színes gombokat varrnak. A kötő végén lévő két slingelt, gombokkal díszített gyolcs neve: hlapuska (18. kép). A két községben a díszes főkötő alá alsófőkötőt nem vesznek. 4. Fentebb említettük, hogy a katolikus szlovák vallású falvakban a banki főkötővel azonos kacicát az első világháború után már nem viselték. A fiatal menyecskék, esküvő után, fehér selyem vagy gyolcs főkötőt viseltek. A fiatal menyecskék, esküvő után, fehér selyem vagy gyolcs főkötőt, szélén széles slingeléssel, tettek a fejükre. A harmincas évek elejétől az oldalt lévő slingelést kikeményítették. A főkötőnek tartozéka volt a piros vagy rózsaszín kasmír fejkendő, amelyet a fejre helyezett főkötőn kikötöttek. A kendőt a tarkó felett kötötték meg, a kötőre pedig masnira kötött szalagot tűztek. A masni nagysága falvanként változott. A legnagyobb masnit Legenden viselték. A főkötő alá alsófőkötőt nem vettek (19. kép). b] Idősebb asszonyok főkötője Az esküvőt követő egy év után ,a fentebb ismertetett díszes főkötőt a menyecske már nem viselhette. Továbbra is a főkötő maradt az asszonyok fejviselete, de ennek díszítése, szabása egyszerűbb volt, megjelölésére ugyanazt a szót használták az evangélikus és katolikus vallású szlovák falvakban : cepiec. A főkötő anyaga lehetett sifon, selyem, barhett, kasmír. A szabása egységes: három részből tevődött össze, két oldalból és a fodorból. A főkötő szélére széles slingelést vagy csipkét varrtak. A fiatalasszonyok, harmincéves korig, a slingelés vagy csipke mögé varrták keskeny csíkban a gyöngyöket, fiittereket. A harmincas évek elejétől a gyöngyök és fiitterek helyét a hímzés foglalta el (20. kép). Alsófőkötőt, amelyről azt tartották, hogy a felsőfőkötőt védi a zsíros, korpás hajtól, nem viseltek minden községben. Nem hordták a katolikus szlovák falvakban, de ösagárdon, Vanyarcon sem tartozott a fej viselethez. A főkötő a cepiec szabása megegyezett, de a rajta lévő fodor hossza, szélessége nem volt egységes. Az evangélikus falvakban vállig érő, szélesebb, a katolikus szlovák falvakban jóval rövidebb és keskenyebb fodrot viseltek főkötőjükön. A főkötő az asszonyoknak életük végéig viselt ruhadarabjai közé tartozott, de harmincéves kor után, ha templomba mentek, kendőt kötöttek. A nyári hónapokban üzletbe, városba, rokoni látogatóba az idősebb asszonyok is elmehettek fő kötőben. A fiatal menyecskéknek négy-öt felsőfőkötőjük volt. Galgagután a menyecske ruhakészletéhez négy főkötő tartozott. Ünnepen fehér gyolcs, slingelt szélű, tarka, tömött varrású főkötőt vett fel. A vasárnap délutáni öltözethez a kék kasmír, fehér csipkével, flitterrel díszített illett. A báli ruhához felvett főkötő fehér selyemből, slingelt széllel, tömött varrással, flitterrel készült. Gyászhoz fekete kasmírból, csipkével, flitterrel díszített főkötőt varrtak. A menyecskék felsőfőkötőjét helybeli varróasszonyokkal készíttették. Híres fő65