Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

A kabát a csípőt is eltakarta, eleje végig kötött gombokkal záródott, az elejét és az ujj végét zsinórozással díszítették. Kihajtós gallérú, a nyaka fekete bársonnyal borított. Az ellenzős posztónadrág [pislis nadrág] derekát befűzött szíjjal, ritkán madzaggal erősítették a derékhoz. Szárai szűkek, a combnál az elején zsinórozással díszítve: A mellény vagy lajbi elejét ólomgombokkal, később pakfon gombokkal fogták össze. Bár ritkán gombolták össze, hogy az ing hímzését látni lehessen. A váltás a harmincas évek elején következett be. Azsinórozott kék és fekete posztóruhák háttérbe szorultak, a sima, díszítés nélküli fekete posztókabát, nadrág, lajbi lett a divatos, majd ezt a szövetruhák követték. A kabát, a mellény, apricsesz nadrág fekete színű szövetből volt a legkedveltebb, de a barna kordbársonyból készült nadrág is megjelent az ünnepi öltözetek között. A zsinórral díszített posztóruhából két garnitúránál nem tartottak többet: az egyik sötétkék, a másik fekete színű volt. A legünnepélyesebbnek a fekete színűt tartották, ezt vette fel esküvőjére, ezt adták rá temetésén. A zsinóros posztóruhákat Balassagyarmaton működő szabóknál rendelték meg. A múlt század végén, századunk elején a leghíresebbnek a Guttmann-féle szabómúhelyt tartották. A viseletcsoporthoz tartozó falvak férfilakossága itt rendelte meg a zsinóros posztóruháit. A vőlegényruhát később is szabóval csináltatták, de a bricsesznadrágot, majd a pantallót sátras kereskedőknél vették meg. Nagykabát A rövid^ caipőt is eltakaró nagykabátot az első világháború előtt is viselték. Az adatközlők visszaemlékezése szerint fekete posztóból készült a nagykabát, kihajtós gallérral. A nyaknál keskeny fekete bársonyprémmel volt fedve a gallér. Nem szabókkal készíttették, a balassagyarmati, szécsényi vásárokon készen vették. A vatta, illetve flanellbélésű posztó nagykabátokat a 30-as évek közepétől már szövetből készültek váltották fel. A régebbi és az újabb nagykabátokon két sor gomb volt, amelyek közül az egyik sor díszül szolgált. Szűr Gyűjtőterületünkön csuha néven ismerték ezt a férfi felsőruhát. Eredeti szúrt már a korábbi években végzett gyűjtőútjaink alkalmával sem láthattunk. Néhány idős adatközlőnk kislány, illetve kisfiú korában még találkozott szűrt viselő korosabb emberekkel, visszaemlékezésük alapján részletes leírást nem tudunk adni erről a ruhadarabról. A Palóc Múzeum régi gyűjteményéből őrzünk egy vörös posztószegélyes, díszítetlen szűrt, és egy sallangos szűrt, amelynek gallérja, aszálya gazdagon van hímezve. Az első Szügy községből került a múzeumba, a másik származási hebye ismeretlen. Adatközlőink is tudnak az egyszerűbb és a díszesebb szűrről, az előbbit hétköznap, az utóbbit ünnepen viselték. A gazdáknál is gyakori volt, hogy mindkét ujja be volt fenekelve

á tárolóhelyül használták: pipát, dohányt, kenyeret, szalonnát stb. helyeztek el bennük. Ezért a szűrt vállra vetve hordták. A szúrt ritkán csináltatták, készen vették a balassagyarmati, szécsényi, losonci vásárokon. Bőrruhák A birkabőrből készült nadrágot — emlékezet szerint — a szegényebbek viselték. A századfordulóig sem tartozott az elterjedt ruhadarabok közé. A kikészített birkabőrt szűcsökkel varratták meg, szabása a zsinóros posztónadrággal megegyezett. 54