Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete
elején jött divatba a zab- és csigaalakú, valamint a kő- és fényesgyöngy. A viaszgyöngygyel csak az 1940-es évek elején ismerkedett meg vidékünk parasztsága. Emlékezet szerint, az első világháború előtt a nagyobb lányok ünnepen 8—12 soros gyöngyöt tettek a nyakukba. A húszas évek elején, amikor a női viselet kivirágzott, a lányok nyakán nem volt ritka a 20—25 soros gyöngy sem nagyobb ünnepeken. Hétköznap a lányok 6—8, az asszonyok 4—6 soros gyöngyöt viseltek. A lányok ünnepen csak fehér gyöngyöt vettek fel, hétköznap piros, kék, zöld színűt. A fiatalaszszonyok fényes és piros gyöngyöt kötöttek a nyakukra. Az idősebbek fekete, zöld, kék színű gyöngysort hordtak. A gyöngy viselésének szigorú rendje a harmincas évek elején felbomlott. Addig harminc éven felüli nőnek gyöngyöt nem illett a nyakába venni, később az ötvenévesek is gyöngyöt kötöttek a nyakukba, ha a faluba vagy városba mentek. A gyöngyöt Balassagyarmaton vagy a helybeli boltban vették darabszámra, az apróbbakat dekára. Otthon felfűzték erős cérnára, vagy vékony fonalra. Nagy ügyességet kívánt a 20—25 soros gyöngy felfűzése. A gyöngysor végén lévő cérnát összehajtogatott kasmír anyagra varrták, majd felvételkor pertlivel megkötötték. A lányok a gyöngyök felkötésére színes szalagot használtak. A lányok és fiatal menyecskék a gyöngysor közepére 3—4 darab piros celulloid rózsát tettek. A lányoknak egy ünnepi és egy hétköznapi galárisuk volt. Kemény kartondobozban tárolták, hogy a törékeny gyöngyszemek nehogy megsérüljenek. A 12—20—25 soros gyöngyöket lazán fűzték fel, felvételkor majd az egész mellet betakarta. A 6—8 soros gyöngyök szorosan illeszkedtek a nyakra. A sápadtabb lányok és menyecskék olyan szorosra kötötték nyakukra a gyöngyöt, hogy az arcuk bepirosodjon. Gyűrű A 18. század első felében készült kereskedői leltárakban gyakran szerepel a „paraszt leánykáknak való apró gyűrűcske". 17 Később a falusi boltok polcain is megtalálható volt a tucatba (12 darab) fűzött gyűrű. A 19. század közepén az általunk is vizsgált Csesztve községben tűt, cérnát, kislányoknak való rézgyűrűt adott a kereskedő a megvásárolt rongyokért. 18 Az idősebb adatközlőink úgy emlékeztek, hogy a századforduló táján a kislányok 12 éves korig három—négy ezüst vagy rézgyűrűt is ujjaikra húztak vasárnaponként. Hétköznap ritkán viseltek gyűrűt. A karikagyűrű, mint az eljegyzés jelképe, csak az első világháború után kezdett elterjedni vidékünk parasztságánál, viselése, megvétele csak a harmincas évek elején vált általánossá. Gyűjtőterületünkön a nyaklánc, & fülbevaló viselése csak a harmincas évek elejétől vált divattá. Az ezüst nyakláncot a legtöbb lány szeretőjétől kapta. A fülbevaló a szülők ajándékai közé tartozott. LÁBBELIK Csizma A lányok, rövid ideig a fiatalasszonyok ünnepi öltözetéhez tartozó piros csizma viselése csak a legidősebb adatközlőink emlékezetében élt. Gyűjtőútjaink során olyan asszonnyal már nem találkozhattunk, aki lány korában még piros csizmát viselt. A piros csizma divatjának megszűnését adatközlőink a múlt század nyolcvanas éveire teszik, amelyet csak nagy ünnepeken (húsvét, pünkösd, karácsony) vettek fel. Télen, 49
