Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

— Szivárvány színű vállkendő (duhavi rucnik). Lányok, menyecskék viselték nagyobb ünnepeken. Húsvét vasárnapján fekete csíkú styefán szoknyát illett felvenni hozzá. — Koszorús vállkendő (vencom rucnik). A rojtnélküli vállkendőt virágvasárnap vették fel, amelyhez kék színű styefán szoknya illett. — Selyem vállkendő (hodbavni rucnik). Pünkösd vasárnapján viselték, rózsaszín styefán szoknyát vettek fel hozzá. — Cifra vállkendő (cifru rucnik). A lányok pünkösdi öltözetéhez tartozott, céklaszín csíkos selyem szoknyával. s — Kék vállkendő (svetlem rucnik). Szentháromság vasárnapján vették fel, kék színű keménymagos szoknyával, rakott köténnyel. — Tarka vállkendő (karkavi rucnik); Az idősebbek vasárnap viselték, fiatalabb csak akkor vette fel, ha gyászolt. — Bársony vállkendő (bársovi rucnik). A harmincas években terjedt el, lányok, fiatalasszonyok hordták. Kedvelt színe a világoskék, zöld, fekete. A négyzetalakú vállkendők mérete 150 X150 cm, illetve 180 X180 cm között váltakozott. Az átlósan kettéhajtott vállra terített kendőt a mellen keresztbe vették, hátul a derékon megkötötték. A lányoknál gyakran a szoknya aljáig érő 2—4 ágas, hímzett, gyári szalagot erősítettek a vállkendő kötésére. A fiatal menyecske esküvője után csak egy évig hordhatta vállkendőjét a vállon szétterítve. Utána már hurkaszerűen összetekerve viselhette. Egy év után a rojtos vállkendőket ritkán vette fel, többnyire a rojtnélkülieket hordhatta. (Lásd az 5. és 6. számú képet.) A rojtos és rojtnélküli vállkendőket Balassagyarmaton kereskedőknél vették készen. A harmincas években elterjedt bársony vállkendőt balassagyarmati varróaszszonyokkal hímeztették ki. A lányok és menyecskék többsége a felsorolt vállkendőtípusokból egynél ritkán tartott többet. Csupán a jobb módúak ruhatárában őriztek egy típusból többet. A vállkendőket téglalap formára összehajtva tárolták a sublótban vagy a magos szekrényben úgy, hogy a rojtjuk látszódjon. Nagykendő A nők téli öltözetéhez tartozott a nagykendő. Gyűjtőútjainak során a legrégebbi darabot Patvarc községben találtuk : a múlt század 80-as éveiben vásárolták balassagyarmati kereskedőnél. A négyzet alakú, 160 X160 cm méretű nagykendő fekete posztóból készült. Idős adatközlőink egyöntetűen állítják, hogy abban az időben más színű és anyagú nagykendőt nem hordtak. A rojtnélküli, díszítetlen nagykendőt félbehajtva terítették a vállra vagy a fejre, elöl az áll alatt kézzel vagy biztosítótűvel öszszefogták. Berlinerkendő A 20-as évek végén a fekete szövet nagy kendő kiszorult a mindennapi használatból, helyét a berliner kendő foglalta el. Az előzőnél jóval kisebb méretű kendőt fekete, sötétkék, fehér színben lehetett kapni a balassagyarmati kereskedőknél vagy kirakodóvásárokon. A drága berliner kendőből a legtöbb lánynak és fiatalasszonynak csak egy darab volt, az is fekete színű, mert azt bárhová fel lehetett venni. Csak a nagyon gazdag lányoknak volt fekete, sötétkék, fehér ßzinu berliner kendőjük. U