Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

A slingelt alsószoknyák gyolcsból készültek, szabásuk megegyezett a szegett alsószoknyákéval. A slingelt, vagy vasalt (kikeményített) alsószoknyákat csak nagy ünnepeken (húsvét, pünkösd, karácsony) vették magukra. A szegényebb sorsúak, mi­vel olcsóbb volt, csipkével díszítették vasalt alsószoknyájuk alját. A szegett és slingelt alsószoknyák, éppen úgy, mint a pendely, széles gallérral készültek, amelyet hátul 2—3 kapoccsal erősítettek fel a derékra. Hátul volt a szok­nya hasítéka [slicce] is. A gallér alatt sűrűn beráncolták (turáncolással), a többi részét apró hajtásokkal ráncolták. Az egyszerre felvett alsószoknyák száma viselőjének korától és az alkalomtól függött. A ház körül, a határban dolgozó lányok és fiatal asszonyok 2—3 szegett szoknyát vettek fel a pendelyre. Ha rokonokat mentek látogatni, vagy városba indul­tak, két slingelt és 3—5 pirossal szegett alsószoknyába öltöztek. Az idősebb menyecs­kék és asszonyok ünnepen sem vettek fel több alsószoknyát. A lányok és fiatalasszo­nyok azonban 6—8 slingelt, 10—14 szegett alsószoknyát is felvettek magukra. Az egymásra kerülő szoknyák mindegyikének néhány centivel hosszabbnak kel­lett lennie, mint az előzőleg felvett alsószoknya, mert akkor az alja nem lett volna egyenes. Ha valakinek a felsőszoknya alól kilógott az alsószoknyája, figyelmeztették: „a péntek hosszabb, mint a szombat". Azért gyakran az alsószoknyák gallérjára, nehogy eltévesszék a felvétel sorrendjét, színes fonalakkal rövid függőleges csíkokat, jeleket hímeztek. Emlékezet szerint az első világháború után vált általánossá a sokszoknya divat­ja. Ezzel egyidőben a szoknya hossza fokozatosan rövidülni kezdett. 1920 körül még féllábszárig, a 30-as évek elején közvetlenül a térd alá, a 40-es évek végére a térd fölé ért a szoknya. A szoknyák rövidülésével a slingelt alsószoknyák kikeményítése is fokozatosan megszűnt. A harmincas évektől egyre ritkábban vettek fel keményített alsószoknyát. Kivétel ez alól Terény, ahol a szoknyák erőteljes megrövidülésére nem került sor, még az ötvenes években sem volt ritka, hogy a lányok és fiatal menyecskék kikeményített slingelt alsószoknyákat vettek fel húsvét, vagy pünkösd vasárnapján. Az ötvenes évek végétől a vasalt alsószoknya divatja itt is megszűnt. A szegett alsószoknyák szabása, varrása általában otthon történt. A slingelt szoknyák összeállítására már nem vállalkozott mindenki. Az üzletben vásárolt csipke, vagy slingelés felvarrása a szoknya aljára kézügyességet, gyakorlottabb varrásismere­tet kívánt. Ezért nem volt ritka, hogy elkészítését varróasszonyokra bízták. FELSŐRUHÁK Felsőszoknya A századforduló táján egyik legismertebb anyaga a kékfestő volt. Lehetett lángszin, vagy habos, de ismerték a fehér, zöld, sárga mintás kékfestőket is. A minden­napi gyakorlatban tarka névvel jelölték ezt az anyagot. így megkülönböztettek tarka szoknyát, tarka kendőt stb. A felsőszoknya készülhetett még kasmírból, selyemből, atlasz selyemből, bár­sonyból, de kedvelték a fiókon, karton, flanell anyagokat is. A legértékesebbnek a szőr és a styefán szövetszoknyákat tartották. Mindenki törekedett arra, hogy legalább egy szőr, vagy styefán felsőszoknyája legyen. A drága anyag vételénél úgy tudtak takarékoskodni — ha köténnyel viselt felsőszoknyát akartak maguknak készíteni —, hogy egy-két széllel kevesebbet vásároltak, a kötény helyét olcsóbb anyagokkal 40

Next

/
Thumbnails
Contents