Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: A Mikszáth-család

A horpácsi birtok haszonélvezője a Mikszáth mama volt, a két fiú volt a birtok örököse, ill. a férjem halála után Edit lányom. A Mama nagyszerű logikával kisütötte azt, hogy ehhez a birtokhoz kellene egy szeszgyár, mert a nógrádi földek nem nagyon jók. Bár azért volt úgy, hogy el tudtuk adni 70—80 sikértartalommal a búzát, amiért szép pénzt kaptunk. Horpácson az új házban, a kastélyban lakott a Mama 1926-ig, haláláig Nelka néni, majd Kálmán a feleségével, 1950-ig. Én maradtam a régi házban, mondván, hogy az a szokás, hogy a fiatalabb fiú kapja az eredeti házat. Nekem jobban tetszett a másik, oszlopos volt, mutatósabb. Ez a régi Szontagh-féle egy falusi ház volt, vizes is. Amikor tavasszal kimentünk, minden cipő, ruha, minden csupa penész volt. A zsúpfedelet leszedettem róla, cserépkályha jött oda. Azért is gondoltam építtetek, hogy mindenkinek legyen egy külön szobája, ha egyedül akar lenni. Hogy a lányom birtokára vigyázzak, nekem sokszor ki kellett mennem Horpácsra. Pesten se laktam, ott se laktam, jöttém-mentem. A férjem halála után 171 korona nyugdíjat kaptam, ami jó pénz volt, de nem volt sok. Talán a 6. legnagyobb adófizető voltam Nógrádban, gondoztam a birtokot, kezeltem a lányom vagyonát. Amikor minket elhoztak Horpácsról, hát nagy sírások voltak. Álmunkban sem gondoltuk volna soha, hogy nekünk onnan el kell jönni. A kiutasítást az akkori elnökasszony kezdeményezte, bejelentett minket mint osztályidegeneket, és el kellett hagynunk a falut, biztos valamilyen felajánlást tett, hogy a Mikszáth családot onnan kiebrudalja. Pedig a gyereke iskoláztatásával kapcsolatban még pártfogó segítségünket is kérte. Kilenc hónapig voltunk becsomagolva — még Szibériával is rémisztgettek akkoriban —, mert lakást kerestek Pesten. (Az én régi lakásom akkor már nem volt meg, odaajándékozták valakinek bútorral, berendezéssel.) Edit lányom bejött Illés Bélához — ő más ügyben is már segítségünkre volt — hogy hát elromlanak a befőttek így becsomagolva, tessék már megmondani, hogy hová fogunk menni, hol fogunk lakni. Végre — november elején volt ? — jött két óriás teherautó és elhoztak minket. Amikor Mikszáth embernagyságú márványszobrát — nagyon jó szobor volt, most talán a Tudományos Akadémián van — kihozták a hallból, sütött a nap és az ereszről csöpögött a hólé. Kálmán állt a terasznak a szélén és csorgott a könnye, nem mertem neki szólni egy szót. se, csak mögé álltam, ne gondolja látom, hogy sír. Amikor elment az autó, odamentem hozzá, vigasztaltam: Ne vedd úgy a szívedre, majd megkeressük. Vagy ez már másik hurcolkodás volt ? Ez az volt, amikor megjelent egy teherautó és Mikszáthnak az új házban lévő teljes könyv kéziratanyagát és különböző ingóságokat, mindent az égadta világon, fölvittek Pestre és betették a Pénzügyminisztérium pincéjébe. Es akkor utána úgy félévre a Tudományos Akadémiára átszóltak onnan, mert jött a fűtési idény, kellett a hely a szénnek. . . Méreyné vezetésével a szórt, tönkrement könyveket, iratokat onnan kibogarászták. Innen kerültek a Mikszáth-maradékok az Akadémiára, a szobor is. Ami Mikszáth után itt-ottmegmaradt, (csurrantak, cseppentek dolgok) abból ment aztán vissza szép lassan néhány Mikszáth-emlék Nógrádba is. ÖZV. MIKSZÁTH ALBERTNÉ TÖBBSZÖR IS MEGKÍSÉRELTE, HOGY EGYETLEN GYERMEKE MIKSZÁTH EDIT FÉRJE NEVE MELLÉ ODAIKTATHASSÁK A MIKSZÁTH NEVET/SOK PÉNZT KÖLTÖTT RÁ, DE A BELÜGYMINISZTÉRIUMBAN HÚZTÁK-HALASZTOTTÁK AZ ELINTÉZÉST. MÍGNEM 1945-ÖT KÖVETŐEN ILLÉS BÉLA SEGÍTSÉGÉVEL SZINTE PILLA416