Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Prakfalvi Endre: A „Rákosi bástya”. Egy meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban

Az ötvenes évek „építészete" az építészeti „teóriák" önreflexiós tükrében Valójában az esetek döntő többségében az építés „megideologizálásá"-val állunk szemben, mert nem a praxisból absztrahált elvek rendszeres kifejtéséről vagy egy teoretikus rendszernek a gyakorlatban való szisztematikus alkalmazásáról van szó, hanem néhány ex cathedra kijelentés radikális keresztülvitelét szemlélhetjük. Adva az „Űj Társadalom", tehát „Új Építészet" teremtése a követelmény, amely megfelel „a sztálini emberről gondoskodás" elvének valóra váltásához.

97 Azonban a használhatóságon az ember (az absztrakt sztálini ember) igényeinek kielégítésével együtt szükségszerűen megjelenik az ideológiai követelmény is az építészet felé; „a munkásosztály valóban megdönthetetlen hatalmát kell hirdetnie."

98 „Ki kell fejeznie a munkásosztály harcának

99

. . . kemény küzdelmének, az osztályellenség . . . felett aratott győzelmeinek nagyszerűségét, egyszóval: a ma osztály viszonyait. " 10

° A „tartalom" és „forma" dialektikájának megfelelően olyan építészeti formanyelv kialakítása szükséges, mely „a feltétlen bizakodást a népi demokrácia jövőjében, annak tetterejét és megingathatatlan biztonságát fejezi ki monumentális eszközökkel."

101 Mint Sztálin elvtárs „utolérhetetlen tömörséggel" megfogalmazta; a szovjet építészet (melynek tanulmányozása elsőrendű fontossággal bír) tartalmában szocialista (a nép számára épít) formájában nemzeti (nem kozmopolita).

102 A „bölcs iránymutatás" szerint: a szocialista tartalom; a sztálini emberről való gondoskodás elve és a munkásosztály győzelmének hirdetése, s a nemzeti forma ; a legfejlettebb eszközök és (építészeti) szerkezetek sajátos nemzetei feltételek között kialakult formája dialektikus egységé-пек megteremtése a cél.

103 Az „építészet dialektikája" nagyfontosságú kérdés, mert Sztálin ominózus művében, a „Marxizmus és nyelvtudomány"-ban kifejtette, hogy építőanyag és építő szerkezet nélkül nincs épület, azonban a „mozgásformák" dialektikus szemlélete alapján, bizonyos meghatározott alacsony szintet képviselnek az építészet összprocesszusában. „Nincs nélkülük épület — ahogyan Sztálin írja —, de önmagukban még nem jelentik az épületet" — idézi Major Máté

104

, mert az épületet létrehozó „összproceszszusban" nyilván magasabbrendű mozgásformák is érvényesülnek.

105 Minthogy „anyagi értelmezésben" a „funkció sem varázsolja" az anyagot és szerkezetet épületté, csak a „szellemi'''' értelmezésben, az embernek mint társadalmi lénynek a szükségletei vonatkozásában: igen, amely szellemi funkció is mozog, változik, fejlődik,

106 (a piramisoktól a Lomonoszov egyetemig). Majd kifejti — Major —, hogy az építészet felépítmény jellegéből következően a társadalmától rábízott alapvető feladata a „monumentális propaganda" azaz propagálja a társadalma mondanivalóit, világnézetét, „védje alapját".

107 Mert „e társadalom építészetének (lényegileg másnak kell lennie, mint a kapitalizmus és az imperializmus építészetének) . . . túl kell szárnyalnia" a megelőző korszakok nagy építészeti teljesítményeit „a társadalom pozitív kifejezésében".™* (Kiemelés tőlem — P. E.) Ennek az építészetnek tartalmában és formájában is realistának „kell" lennie — Weiner szerint is —, mert csak így tudja „szocializmust építő társadalmunk szükségleteit fedezni" és mivel a „társadalmi valóságunk tükre" is egyben. A realizmus problematikáját

109 az építészet egészéhez hasonló ideologikus metódussal szemlélték. Révai 1940—41-ben Ady-tanulmányában (Lukács 1939-es Adyelemzésének fő tételeihez igazodva) „a szimbolizmus mint realizmus" koncepciójával 390