Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

helyi szervezetének feloszlatásán kívül más fontosabb államrendészeti esemény nem foglalkoztatta a rendőrkapitányságot ... A szociáldemokrata párttal szimpatizálók táborának hangulata még nem volt kiértékelhető. Ebben a vonatkozásban nagy szerepet játszik az orosz háborús helyzet, mert a munkásság nagy része az orosz győzelem mellett lelkesedik . . ."

ie5 A munkásság hagyományos politikai szervezeteinek betiltása a hatóságoknak több településen táptalajt teremtett a szakszervezetek felszámolásának kísérleteihez. A munkások azonban saját maguk védték meg szervezeteiket és e szervezetek helyiségeit.

166 A salgótarjáni rendőrség 1944. májusi jelentésében megállapította, hogy „többféle párt igyekszik lábát megvetni. Ugyanis ez ideig a jobboldali pártok közül egyedül a Nyilas Párt bírt helyi szervezettel, újabban a Nemzeti Szocialista és a Nemzeti megújulás Pártja bontogatja szárnyait. A szervezéssel megbízott egyének között nincs meg az összhang és inkább az elkülönülés jelei mutatkoznak . . ."

167 Ugyanakkor 1944 márciusában a Szociáldemokrata Párt felső vezetésében már kialakult egy olyan erő, mely alkalmas volt az ellenállási mozgalomba való bekapcsolódásra és a betiltott SZDP illegális szervezeteinek létrehozására.

168 A salgótarjáni járás főszolgabírája 1944. augusztus 15-én jelentést küldött a főispánnak a bányamunkásvezetők értekezletéről. Beszámolt arról, hogy a gyűlés felmérte a mozgalom erőviszonyait és megállapította, hogy kevés a szociáldemokrata a nógrádi iparmedencében, csak Salgótarjánban, Zagyvapálfalván és Karancskesziben van szervezet. Ujabb tagtoborzás indult, hogy hatalmi tényezőként szerepelhessenek egy esetleges alkalmas időpontban. A hatóságok, ha szükséges, a vezetők letartóztatásával torolják meg a „nemzetellenes" lépéseket. A Szentkúton megtartott bányamunkás vezetők találkozóján részt vettek Pécs, Nagybátony, Tata, Kisterenye, Dorog, Zagyvapálfalva és Salgótarján pártszervezeteinek képviselői is.

169 A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek életéről szóló dokumentumok a továbbiakra vonatkozóan nem lelhetők fel. A szociáldemokrata párt Nógrád megyei szervezeteinek működésére és tevékenységére vonatkozó kutatásaim alapján megkíséreltem nyomon követni az MSZDP, illetve az SZDP arculatának alakulását az 1920—1944 közötti időszakban. A Tanácsköztársaság leverése után hatalomra jutott ellenforradalmi rendszer teljes megtorló apparátusa a munkásmozgalom ellen fordult és annak legális szervét, az MSZDP-t létében fenyegette. A Horthy-rendszer első évtizedében a párt vezérkara a mozgalmon belül nem tűrte meg a baloldalt s e területen politikájában még az 1930-as években, a fasizmus térnyerése időszakában sem történt fordulat. Az ellenforradalom kezdetén kialakult reformista alapkoncepció: a párt- és a szakszervezetek legalitásának féltése mindvégig — hozzá kell tennünk okkal — meghatározó maradt. Mindezek mellett a párton belül is többször történt kísérlet a változó körülményekhez jobban alkalmazkodó, a lehetőségeket maximálisan kihasználó politikai irányváltoztatásra. A fennálló körülmények kényszere, az elnyomás, a KMP hosszú időn át folytatott balos, szektás politikája mind hozzájárultak ahhoz, hogy a függetlenségi mozgalom 1941—1942-es esztendejében sikerült csak az akkorra kialakult forradalmi balszárnynak a szervezett dolgozókat az antifasiszta küzdelemre mozgósítani. A Szakasits Árpád vezette baloldal vállalkozott arra, hogy a legalitást elsöprő német megszállás után hozzáfogjon az SZDP illegális újjászervezéséhez. A kommunista párt célkitűzéseivel összefonódó SZDP baloldalt a háború alatt a párt vezetése már 375