Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

„Nyílt levél Salgótarján dolgozó népéhez! Munkások! Polgárok! Salgótarján szociáldemokrata munkásságának és demokratikusan érző polgárságának bizalmából a szociáldemokráciában való mélységes hittel vállaltam az országgyűlési képviselőválasztásra való jelöltségemet a salgótarjáni választókerületben, ott, ahol a népjóléti miniszter legelőször fújta meg a harci riadót a szociáldemokrácia ellen. Teljesen tisztában voltam azzal, hogy ebben a választókerületben a legféktelenebb terrorral kell megküzdenem és nyilvánvaló volt előttem az is, hogy a hivatalos presszió teljes erejével ráfekszik a választókra is. A tények teljes mértékben igazolták föltevésemet, már amikor Salgótarjánba érkeztem a főszolgabíró azzal fogadott, hogy „erős kézzel fogom kezelni az urakat, mert a miniszterelnök megbukhatik, a belügyi államtitkár ebben a kerületben nem bukhatik el." . . . De mindezek ellenére megpróbáltam a lehetetlent is, mert Salgótarján munkássága és polgársága részéről olyan lelkesedéssel és szeretettel találkoztam, hogy hinnem kellett: hiába való lesz minden hatósági presszió. Salgótarján munkássága ós demokratikus polgársága újból győzelemre viszi a szociáldemokrácia lobogóját. És valóban nagyszerű áldozatkészséggel, bámulatos bátorsággal sorakozott föl a salgótarjáni választókerület népe a szociáldemokrácia mellett, gyűléseiken ezrével jelentek meg elvtársaink, valamint a demokratikus polgárság és 2700-an írták alá ajánlási íveimet, noha a legvadabb, legbrutálisabb terror uralkodott a kerületben mindenütt. . . Választási biztossá Róth Flóris bányafőtanácsost tették meg, a választási bizottságokba bányatisztviselőket és gyári hivatalnokokat neveztek ki. A munkavezetők, mérnökök, üzemvezetők, térmesterek, igazgatók gyűjtötték Sztranyavszky számára az aláírásokat és pedig nem a meggyőzés szavaival, hanem fenyegetésekkel. Ha valamelyik munkás vonakodott Sztranyavszky ajánlási íveit aláírni, annak nyomban értésére adták, hogy elbocsátják a munkából, elveszíti kenyerét. A falvakban a jegyzők, bírák és kisbírók, a kántorok mindenütt 2—2 csendőr kíséretében jelentek meg a munkások lakásaiban és ha a családfő nem volt odahaza, az asszonyokat fenyegették meg, hogy írják alá az ajánlási ívet, mert különben férjeik holnap már nem dolgozhatnak a bányában, vagy a gyárban. Az üveggyár igazgatója egyenként citálta magához a munkásokat ós kényszerítette őket az ajánlási ív aláírására . . . A szociáldemokrata választókat, a demokratikus érzésű polgárokat mindazonáltal sem megfélemlíteni, sem elrettenteni, sem a zászló hűtlen elhagyására kényszeríteni nem lehetett. Ezt bizonyítja az a hatalmas népgyűlés is, amelyet Salgótarján Főterén tartott a szociáldemokrata párt és amelyen szerencsém volt programbeszédemet elmondhatni. De bizonyítékai a salgótarjáni kerület szociáldemokrata hangulatának azok a népgyűlések is, amelyeket a kerület falvaiban tartottunk. Mindenekfölött bizonyíték pedig az a 2700 aláírás, amely ajánlóívemen szerepel. A bizalomnak és szeretetnek mindeme megnyilatkozásai ellenére mégis úgy kellett határoznom, hogy a jelöltségtől visszalépek . . . Nem volt könnyű ez az elhatározás, nem volt könnyű a döntés számomra, hogy vajon le tegyem-e a fegyvert, vagy választóimmal együtt végig szembenézzek a tomboló terrorral. Bizonyos vagyok abban, hogy választóim győzelemre vitték volna a szociáldemokrata párt zászlaját és Salgótarján népe újból szociáldemokratát küldött volna az országgyűlésbe. De könny ós vér árán, védtelen munkások ínsége árán nem akartam Salgótarjánban mandátumhoz jutni. Nem akartam a hatóság ós a bánya350