Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Adalékok a Szociáldemokrata Párt Nógrád megyei szervezeteinek tevékenységéhez 1920–1944

gessége nem forog fenn." Az indokolási részben a polgármester megállapítja, hogy az utóbbi egy évben 18 közgyűlés volt, mely közül 9 esetben az állandó választmány ülése 2 nappal előzőleg tartatott meg, 6 esetben a közgyűlést megelőzően egy nappal és csak 3 alkalommal tartották ugyanazon a napon, ,, . . . ahol a tárgyalás sürgős természetű és még egy-két napi halasztást sem tűr el, jövőben is az eddigi szokásnak és törvényes rendelkezéseknek megfelelően fog a meghívás eszközöltetni és az állandó választmány ülése megtartatni."

60 Az 1929-ben lezajlott képviselőtestületi választásokon a szociáldemokrata párt pozíciói nem erősödtek. Salgótarjánban is csökkent a szociáldemokrata képviselőtestületi tagok száma, ennek ellenére helyet kapott benne id. Oczel János, az MSZMP salgótarjáni szervezetének volt titkára, Kivovics Jenő a szociáldemokrata pártszervezet vezetőségének tagja, Percze István, Ponyi Antal, Balga Kis Károly, Fajd Pál, dr. Gádor Ferenc ügyvéd, aki gyakorta vállalta el kommunisták védelmét, Jecsmenik István, Küsz János.

61 Balassagyarmaton is részt vett a szociáldemokrata párt a képviselőtestületi választásokon. A képviselőtestületben való részvételhez 160 szavazatra lett volna szükség, azonban „A munkásság legnagyobb részét kihagyták a választási lajstromból ... a hivatalos listákat kerületenként különböző színű papírra nyomták és ezzel megfélemlítették a polgárságot ... az I. kerületben 134 szavazatot" kapott a szociáldemokrata párt. Ezzel az eredménnyel nem lehettek részesei a helyi hatalmi szervnek.

62 A képviselőtestületek szociáldemokrata frakcióinak tevékenységéről elenyésző adat maradt fenn. Az itt ismertetett források csak bepillantást engednek a szociáldemokrata pártszervezeteknek a községpolitikai életben betöltött szerepébe. 1926-ban lejárt a képviselők mandátuma. A kormány új választásokat írt ki. A salgótarjáni választókerületben a szociáldemokrata párt ismét állított jelöltet, Baticz Gyula személyében. Ellenfele, a kormánypárt képviselőjelöltje dr. Sztranyavszky Sándor volt. Mielőtt a szociáldemokrata párt választási taktikájára, agitáció j ára, a választási előkészületekre kitérnénk, tekintsük át röviden a választások mechanizmusát, egy volt alispán visszaemlékezése alapján. Az új választási törvény szerint képviselővé az volt választható, aki a választási bizottság által hitelesített választási íveken 1000 érvényes aláírást tudott felmutatni. Az új törvény lehetővé tette a szavazás nélküli mandátum megszerzését az esetben, ha az ellenjelölt nem tudta az 1000 érvényes aláírást megszerezni. A szavazást két részletben tartották meg. Először a kormánynak biztos kerületekben, rá egy hétre azokon a helyeken, ahol a szavazás kimenetele kétségesnek látszott. Ennek az volt a célja, hogy az ingadozók a kormánypárti jelölt mellé álljanak, látva azt, hogy az uralkodó hatalom a helyén marad. Választási elnöknek olyan egyént neveztek ki, akinek a kormánytól kérni való ja volt, választási biztosnak pedig olyan törvényszéki, vagy járásbírót, aki tanácselnök, vagy táblabíró szeretett volna lenni. A jelöltek a jegyzőileg hitelesített választói névjegyzék nélkül egy lépést sem tehettek, mert ha a névjegyzékben szereplő, gyakran téves személyi adatok nem egyeztek az ajánlási íven feltüntetettel, az ajánlás érvénytelenné vált. A választást jelölés előzte meg. Ez kétféleképpen történt. Vagy küldöttség kért hivatalos jelöltet a pártközpontból, vagy a kerület jelölt képviselőt magának. Az utóbbi esetben a főispán útján kiadták az utasítást, hogy kit kell hivatalosan támogatni. A kerület székhelyére behívták a jegyzőket, községi bírákat, az állami alkal346