Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

típusú) gázgenerátort szereltek fel, hogy ezek segítségével a 38—40%-os hamutartalmú — palás — szénből, az un. ,,Siflerből" is az üvegolvasztás céljára megfelelő és a másfajta szénből készült gázzal teljesen egyenértékű — generátorgázt (CO) állítsanak elő. Biztonsági okokból megtartották a régebbi saját áramfejlesztő agregátort is, sőt egy kisebb kapacitású, de korszerűbb másik agregátort is beszereltek biztonsági tartalékként. A generátor egy szénosztályozót is kapott, mert a szénport nem lehet elgázosítani, s azt rendszeresen eladták más ipari felhasználóknak. A hálózati áram elosztására pedig egy saját transzformátor-gépházat építettek.

66 A gyár újbóli üzembehelyezésére 33 hónapi szünetelés után 1926. május 4-én került sor szerény keretek között. Egyelőre csak a II. sz. kádkemencét működtették a 6 karú Owens-géppel. Az 1926-os óv hátralevő 8 hónapja alatt az Owens-góp 2 880 295 db palackot termelt kb. 1 500 000 kg súlyban; a II. kádon volt még 5 munkanyílás, amelyekről kézifúvással pisztóni és ballonüvegeket és az Owens-gép által nem gyártható formájú egyéb zöld palackot készítettek. A II. kádon termelt készárusúly 1926ban 2 469 653 kg mennyiségű volt. A kemence 1926-ban 197, 1972-ben 266 üzemnapon át egyfolytában termelt. 1926-os év elején négy db zöld kádkemence és egy db 12 fazekas köralakú kemence állt üzemen kívül; minden kemence regeneratív típusú volt. A két hutacsarnok, az I—

II—

III. kádak nagy hutacsarnoka a hozzá csatlakozó fazekas csarnokrésszel, és a gyár északkeleti végében megépített IV. kádas hutacsarnok bár eléggé korszerűtlen (fagerendás és deszkatetős), de még használható állapotban volt. A gyár északnyugati térségét tárolófészerek foglalták el A fazekas kemencék részére idegenből toborzott dolgozók részére felépült egy lakóház 16 lakással.

67 A rekonstrukció első szakaszában — 1926. tavaszán — a kemencék közül csak az Owens-gépet üveggel kiszolgáló 30 m

2 olvasztófelületű forgótálas II. sz. kádkemencét építették át nagyjavítással üzemképes állapotúra. A többit egyelőre úgy hagyták, ahogy azok 1923-ban maradtak. Ezek átépítése és üzembe helyezése a későbbi évek során rendre megtörtént. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósága az 1926-os év során 10,3 milliárd inflációs koronát fektetett be a gyár rekonstrukciójába. Ez a tervezett költségnek több mint háromszorosa lett végül is. Az 1926. év II. félévében Magyarországon megszüntették az inflációs koronát és helyette 1927-től a pengőt vezették be. Ez a gazdasági alapok átértékelését a gyár részéről is szükségessé tette. A pengővaluta bevezetésekor a vállalat alaptőkéjét 300 000 Pengőben (1926. évi pengőértékű mérlegben), a gyár ingatlanait és gépi berendezését 933 775 P-ben, készüvegáru és nyersanyagkészleteit pedig 284 814 P értékben becsülték meg, illetve mérték fel. A gyár már az első „csonka" üzletévben szerény nyereséget mutatott ki (24 000 P).

68 Mikor a gyárat 1926. május 4-én üzembe helyezték, mintegy 250 főnyi munkásnak biztosítottak foglalkoztatást. A felvett munkások között 30 szervezett munkás is volt. A megnyitás napjára megérkezett Salgótarjánba a Magyarországi Üvegipari Munkások Országos Egyesületének titkára, Schönherr József, hogy a gyárvezetőséggel a kollektív szerződés megkötéséről tárgyaljon. Seimetz Károly igazgató a kollektív szerződésre a központi igazgatóságtól nem kapott ugyan előzetesen felhatalmazást, de kötelezően kijelentette, hogy a gyárvezetőség a szakmunkásoknak 100— 120 000 korona keresetet, valamint természetbeni járandóságként lakást, világítást és tüzelőanyagot rendszeresen biztosítani fog. A gyár új tulajdonosa, a SKB Rt. nem elégedett meg a zöld palacküveggyártás 310