Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928

A táblaüveggyártás az építőiparban történt változások következtében emelkedhetett volna, de tekintettel, hogy üvegesek csak a közönségesebb fajtákat rendelték a hazai gyárakból és a finomabb Solin üveget külföldről szerezték be, ez a fellendülés sajnálatos módon üveggyárainkra nem volt hatással. A salgótarjáni palackgyár nyeresége az 1904—1905-ös évben 86 132 korona volt. A tiszta nyereségből az alaptőke 5%-a (45 ezer korona) mint osztalék került kifizetésre, részvényenként 10 koronás névértékben. 1904-ben megkezdett üzemnagyobbítások 1905-ben fejeződtek be. Az újonnan felállított kádakat 14 munkahellyel építették meg, és ezzel már évenként 11—12 millió palackot gyártottak. A gyár ezt a mennyiséget el is tudta adni, annak ellenére, hogy az osztrák gyárak versenye az árak alakulását is befolyásolta. Az építkezések teljes befejezését — az új, második kémény megépítése jelentette volna, de ez még anyagi fedezet hiánya miatt húzódott. Ebben az évben következett be ismét változás az Rt. gyárainak vezetésében, ugyanis Leitner Ottó Gyula helyére ifjabb Garai Károly került. A gyártási kapacitás növekedésével a munkáslétszám is emelkedett (1894-ben 120 fő, 1904-ben 350 fő). A szakmunkások ellátásban is különböztek a környékből toborzott napszámosoktól, illetve segédmunkásoktól. Helyhez kötésükre ingyenes munkáskolóniai lakást és egyéb kedvezményeket kaptak. Kedvezőtlen volt a segédmunkások és napszámosok helyzete — különösen az előlegrendszer elterjedése miatt. A gyári munkaerő szükséglete ellenére szakmunkásképzés nem volt, mert az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács az 1901-ben tervezett losonci üvegipari szakiskola felállítását nem javasolta, mert szerinte az üveggyártáshoz szakiskolákban, tanműhelyben nem lehet ismereteket szerezni. Minden gyárnak magának kell tanműhelyt létesíteni a gyár területén belül. Az EMÜ Rt. a szakmunkásképzést ezért az újantalvölgyi üveggyárában központosította, ahol 80—90 tanonc ismerkedhetett meg az üveggyártás technitá jávai.

87 2. A SALGÓTARJÁNI PALACKGYÁR ÖNÁLLÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁGGÁ ALAKULÁSA 1904—1909 Az 1899-ben EMÜ Rt. által tervezett tranzakció 1904-ben valósult meg. A gyárnak a „Salgó-Tarjáni Palackgyár részvénytársasággá" alakulását a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank végezte. Az alakuló közgyűlés 1904. december 10-ón volt, ahol az alaptőkét 900 ezer koronában állapították meg, ez 4500 db 200 koronás részvényt jelentett. Az első igazgatósági elnök Weiss Fülöp, a PMKB elnöke lett. A vállalat ügyvezető igazgatójának Leitner Ottó Gyulát választották meg, aki hamarosan átadta a vezetést Garai Károlynak. Az igazgatóság összetétele a finánctőkével való szoros kapcsolatát jól mutatta. Igazgatósági tagoknak: Brückler Mihály, Elek Pál bankigazgatók: Galyari Géza, Garai Károly, dr. Kán Béla, Leitner Ottó Gyula, dr. Ullmann Pál bankigazgató és dr. Weishut Albert lett megválasztva. 1905-ben üzembővítés követte az önálló Rt-vé alakulását. Tizennégy munkahelyes új regeneratív kádkemence épült a lebontott első kemence helyén. A gyár kapacitása ezzel 7,5 millió palackról 11 millió palackra nőtt, 4 db zöld kádkemencével és egy 12 fazekas színesüveggyártó kemencével üzemelve. Ezek megoszlását a táblázat tartalmazza. Ebben az évben már a gyártmányok minősége kifogástalan volt, s ezzel elérték, hogy az Rt. üzletfele lett állandó jelleggel a Kőbányai Polgári Serfőzde, Haggenmacher Henrik Sörgyára, Kassai Bauernebel és Társa cég, Gschwindt-féle szeszgyár, Saxlehner András keseruvíz-forráa tulajdonos.»

8 295