Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüvegygyár I. 1892–1928
kvarcbányák is lassan kiapadtak. Ebben az időben már a vastartalmú kvarcrétegeket is bányászták, annak ellenére, hogy az üveget a vastartalom zöldre festi s csak költséges égetés és iszapolás után lehet csak a kvarchomokot tisztára mosni, mely már ipari célra is megfelel. A németországi homokot nem tudta minden gyár behozatni. Itt nem a vasúti díjtétel — amit a kormány már mérsékelt —, hanem az utolsó vasúti állomástól a gyárig történő kocsifuvar (60—70 кг /q) teszi a külföldi homokot teljesen használhatatlanná. 83 Az Rt. birtokát képező gyártelepek viszonyait nem tartjuk szükségesnek ismertetni még röviden sem, csupán a minket érdeklő mozzanatokat ragadjuk ki. A társulat vagyonát 5 gyártelep képezte. Kiskapocsi (Zólyom megye), beéli, feketeerdői (Bihar megye), újantalvölgyi (Gömör megye) s a legutóbb 1893-ban épült salgótarjáni gyár. Ebben az időszakban a kiskapocsi gyár nem üzemelt. Fája legfeljebb csak 1 kemencére való lenne, amit ideig-óráig — s ráadásul drágán tudnának megszerezni, a kincstári erdőből. A beéli gyáruk szintén nem dolgozott, mert nincs kvarchomokja, tüzelőfát már csak 36 km-nyi távolságról lehetne hozatni. A feketeerdői gyárnak a vasúttól való távolsága 28 km — a szükséges kvarcot vasúton kell ideszállítani más megyékből. Az újantalvölgyi üveggyárnak, mely az Rt. törzsgyára volt, s a monarchia legmodernebbül berendezett üveggyárai közé tartozott, számításuk szerint 6 év múlva nem lesz elegendő tűzifája. így a Társulat vagyonát, a környék egyik legfőbb jövedelmi forrását és kb 800 munkáscsalád keresetét fogja elveszíteni ezzel. Az újantalvölgyi gyáron kívül a salgótarjáni palackgyár volt fontos közgazdasági szerepre hívatva. Ez a gyár közel egyötödrésznyi leírás után is 605 470,70 Ft-nyi összeggel szerepelt az Rt. mérlegében. Azok, akik a gyárat felépítették, talán sejtették, amit csak most tapasztalt az Rt. vezetősége, hogy az óriási konkurencia az árakat majdnem egészen az előállítási költségekre fogja lenyomni s a gyártásnál elért haszon csekély lesz, amit az áruforgalom fokozásával lehetne csak kiegyensúlyozni. A salgótarjáni gyár helyi viszonyai úgy alakultak, hogy az iránta táplált reménynek megfelelhettek. Hiszen az Államvasutak fővonala mellett fekszik, az iparvágányok a gyárudvarba nyúlnak, az aránylag olcsó környékbeli kőszén elegendő távlati tervei számára s így ez a gyár méltán lehetne a társaság támasza az osztrák gyárakkal való versenyben. Hogy ezt mégsem tudta teljesíteni, azt a következőképpen lehet magyarázni : ez a telep annak idején palackgyárnak épült, sötétzöld és barna palackok számára. Holott ezen a gyártmányon valamennyi közül mondhatni a legkevesebbet lehet keresni. A helyzet az, hogy még ezt a csekély hasznot adó cikket sem tudták fokozott mértékben előállítani. (A palacküveg csupán tömegtermelés esetén tud hasznot hajtani, amikor is az általános költségek a legminimálisabbra esnek és a nyersanyagok tömeges vásárlása révén a legolcsóbb beszerzési árak érhetők el.) A salgótarjáni gyárban 1899-ben a három felépített kádkemence közül a befektetési és forgalmi tőke hiányában csak a két kisebbik kád volt üzemben. Ennek ellenére a gyár igen jelentékeny gazdasági szerepet tölt be. A maga nemében az első gyár lévén hazánkban, tehát úttörő abban az irányban, hogy az osztrák palackgyártásnak a magyar fogyasztáson való monopóliuma megtörjön. A magyar piac palackfogyasztása évenként 38—40 millió darab volt. A salgótarjáni gyár alapítása törte meg az osztrák gyárak helyzeti monopóliumát és működése idézte elő azt a hatást, hogy a palackárak 30%-kai csökkentek az egész országban. Ezért a salgótarjáni telep segélyezése és fejlesztése fordulópontot jelentett volna a válságban, amely a magyar üvegipart rövid idő alatt a megsemmisülés szintjére süllyesztette le. Kétségtelenül arról volt szó immár, hogy a salgótarjáni kőszéntelepek közvetlen 288