Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

Ügy érzi, az idegenforgalom az ami sok pénzt hozhatna Gácsnak. Hiszen annyi látnivaló van itt : ősi várkastély, park, halastó, fácános vadkert, posztógyár, kitűnő ivóvíz, jó levegő, enyhe éghajlat. Ezt kellene kihasználni a falu gyarapodása érdekében, a pálinkaivásról pedig teljesen le kellene szokniuk. S ebben kéri, hogy a plébános legyen következetes és szigorú. Ha kell, sújtsa egyházi átokkal a pálinkaivókat, mert ezzel megmenti „nemcsak Gácsot, hanem az egész felsőbb tót ajkú népet a butaság, az elszegényedés s a nyomorult tengődéstől". Az írásra természetesen többen reagáltak. Elsőnek egy hét múlva maga a plébános válaszolt." Cikkének első részében bemutatja az iskolai oktatás helyzetét, a másik részében pedig kioktatja a gyógyszerészt. Azt írja Miessl Zsigmond, hogy ő maga a haladás híve. A társadalom jelenlegi helyzetében nem lehet megengedni azt, hogy bárki is lemaradjon ebben a fejlődésben. „Jobb iparosokra, jobb, képesebb,gyakorlottabb földművelőkre van szükségünk", s ennek előmozdítója maga az iskola, az oktatás. „Nemsokára bekövetkezik, hogy aki nem tud semmit, nem keres semmit." Márpedig ahhoz, hogy előre haladjanak, mindenképpen jó iskolára, abban jó színvonalú oktatásra van szükség. Ezt pedig a gácsi iskoláról nem lehet elmondani. Magát a gácsfalusi iskolát még úgy ahogyan kevés pénzből rendbe lehetett hozatni, amit ő meg is tett idekerülése után azonnal. „Hanem a gácsi iskolámat rendbehozni, az volt ám a nagy feladat ! 130 iskolásgyermek, egy ronda iskola-épület, egy tanító, borzasztó állapot!" Megkezdte hát az új iskola kialakítását. Gyűjtésből összejött négy hónap alatt 800 forintja. Ezt mind a helyi, illetve a losonci polgárok adták össze. így pl. a gácsi posztógyár tulajdonosa Stricker Ede 100 ft-t adott, míg Wohl Hermann losonci polgár 50 ft-t. A hiányzó összeget pedig egy szép mulatság megrendezésével kívánják pótolni, de az új iskolának szeptembertől már működnie kell. Ezután foglalkozik Kosztka javaslataival s ha lehet, mindent visszautasít, kikér magának. Igaz ugyan, — mondja —»hogy nagy a pálinkaivás, de nem rosszabb a helyzet mint máshol az országban, ő már megtett mindent eddig is a szószékről s nincs szüksége a gyógyszerész úr tanácsára.Egyébként is, ha járna vasárnaponként a templomba Kosztka úr, akkor saját maga győződhetne meg prédikációi ilyen vonatkozású tartalmáról. Másodsorban a község egyelőre semmiképpen nem tud eltartani egy iskolát, az továbbra is az egyház feladata lesz. Ezt egyértelműen úgy tekinti, hogy a gyógyszerész a felekezeti oktatás ügyébe ártotta magát s a legélesebben visszautasítja a javaslatot. „Az iskolát a r. k. hitfelekezet építi a közjóért és nem más, s ha Kosztka úrnak tetszik, építsen a magáéból, de felekezeti ügyeinkbe ne avatkozzék." Azt is kifejti, hogy Kosztka olyan ügyért harcol nagy elszánással, amely elsőként az ő ideája volt, s hogy ő a zászlót már akkor kibontotta, amikor Gácson a gyógyszerésznek még híre hamva sem volt. Egyedül ő az, aki az iskolaügyet felkarolta és „engedje meg a tisztelt Kosztka úr, hogy kénytelen vagyok azt mondani, hogy mindaz, ami eddig törtónt csakis az én fáradságomnak gyümölcse." Egy hónap múlva a gácsi polgárok képviseletében Barta József bíró, KÖrmendy György és Hankó Lajos válaszolt a gyógyszerésznek.

100 A júliusban keltezett levél ugyan csak augusztus végén látott napvilágot, de mitsem vesztett aktualitásából. Ugyanis közben megjelent még két Kosztka írás ebben az ügyben, de erről később szólunk. A gácsi polgárok egyértelműen a plébános ambícióinak tulajdonítják az iskolaügyben történt kedvező változásokat s Kosztkát olyan „egyénnek" nevezik, aki a fellelkesült hangulatot kívánja megrontani Gácson. Számon kérik rajta, hogy ugyan 269