Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

145 ft, gácsi óvoda támogatása 100 ft, kongresszusi költség 35 ft, szolgának 25 ft, postaköltség 20 ft, vegyes kiadás 10 ft. Megjutalmazták a kálnógarábi, csehbrezói, gácsi, lentvorai, gácsfalvi, gergelyfalvi tanítókat.

91 A második közgyűlésen 1889 májusában 68 alapító ós 453 rendes tagról adhattak számot. Vagyonuk ekkor 6239 ft, évi kiadásuk 443 ft. Az aktuális ügyek között elhatározták, hogy megjutalmazzák a magyarul megtanult tót cselédeket is, figyelnek a helységnevek magyarosítására, szorgalmazzák az iskolai és népkönyvtárak szervezését is. De legfőbb gondjuk az volt, hogy négy év óta még mindig nincs hivatalos pecsétjük, s így nem tudják az azóta odaítélt okleveleket még mindig átadni a tanítóknak.

92 A harmadik közgyűlésen 1890 májusában 71 alapító és 417 rendes tagja volt az egyesületnek. (A létszám folyamatosan csökken.) 93 tag volt tagdíjfizetési hátralékban.

93 A negyedik rendes közgyűlésen 1891. január 20-án jelentették be, hogy az eltávozott Kosztka Tivadar helyére György Lajost választották mint választmányi tagot. Ebben az évben 70 alapító és 397 rendes tagja volt az egyesületnek, vagyona 8008 ft. (A taglétszám tovább csökkent.) A kiadása minimális: adományokra 285 ft, a szolga fizetésére 60 ft, 16 tanító, egy tanítónő és egy óvónő pályázott a jutalmakra, amelyeket az idén is azoknak ítélték oda, akik legeredményesebben tevékenykedtek iskolájuk, környezetük magyarosításáért. (A pályázók között volt a három gácsi pedagógusnő : Paulo vszky Mária, Kluka Ilona és Ruzsicska Irén.) Természetesen nem mindenki kapott jutalmat, amelynek legnagyobb összege 25 ft volt, a legkisebb elismerés pedig csak dicséret, pénz nélkül. Érdekes viszont, hogy kik pályáztak, milyen falvakból. Maga a tanító neve, de méginkább a település neve is jelzi, hogy elsősorban szlovákok kérték a jutalmakat. Azok a szlovák tanítók, akik a nyári losonci továbbképzéseken — mint láttuk — maguk is gondban voltak még a helyes szlovák nyelvismerettel is. De élni kellett, a tanítói fizetéshez jól jött minden pár forint, amit remélhettek az egyesülettől is. Kérelmet adtak be Benedek János Csehbrezó, Galáth Sámuel Lónyabánya, Koltay Miklós Zlatnó, Czirbesz János Gácslehota, Kovách Lajos Tosoncza, Kostyál Mihály Losonczpátfalva, Jankó Sámuel Maskova, Sztapony János Hradistya és Bienik János Turopolya falvak tanítói. Benedek János csehbrezói tanító jutalmazásának indoklása mutat rá, hogy ha ő ezekért az eredményeiért kapott jutalmat, vajon milyen lehetett ott a magyar nyelvű tanítás, ahol a tanító szóba sem került az EKE listáján: „Benedek János iskolája egészen magyar úgy, hogy még a vallástan is magyar nyelven taníttatik, a társalkodás és a játék nyelve kizárólag magyar."

94 A következő évi közgyűlés a taglétszám további csökkenéséről adott számot. 71 alapító tag mellett már csak 376 rendes tagja volt az egyesületnek. Összes vagyona 8361 ft-t tett ki. Öt év alatt 26 tanító 58 pályázatot adott be jutalmazási céllal. Ekkor választottak új elnökséget is. Elnök ismét az időközben losonci polgármesterré választott Török Zoltán lett, de az egyesület munkáján továbbra sem tudott segíteni.

95 266