Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

szempontjából. 1886-ban történt meg az az összeütközés Csontváry és a gácsi földesúr között, amely véglegesen beárnyékolta helyi tartózkodását. A konfliktust az okozta, hogy Csontváry mint gyógyszert, szeszes italt is tartott a készletben és azt árusította is. Mindezt a korabeli sajtóban megjelent hirdetéseiben nyilvánosan is szorgalmazta. Árusított ásványvizet, fertőtlenítő szereket és mint írja: „az üdülő közönségnek zsírt növelő erősítő szerül melegen ajánlom a magyar és francia cognacot". Ezen kívül kapható nála borszesz és az abból általa készített gyógyszerek mint pl. : sósborszesz, hangyaszesz, mustárszesz, menta, borókaszesz, levendula, cukor, rózsaszesz „és az általánosan népszerű gácsi magyar gyomor keserű". A hirdetés végén sajátságos gondolata olvasható: „Az idők változnak, változni kell mindennek s a régi szokás ma ezen a téren is a közegészségügy világos hátrányával a közönség egyenes kizsarolása s a milliók egy helyre való gyűjtésénél nem egyéb s tovább nem is tartható fenn."

82 Akárhogyan is nézzük, akármilyen is volt a korabeli gyógyszertári gyakorlat, az a véleményünk, hogy ebben az esetben nem az emberbaráti, hanem az anyagi szempont volt a meghatározó. Csontvárynak pénzre volt szüksége, lehetőleg sok pénzre, s ehhez minden lehetséges eszközt felhasznált. Egészségügyi teóriát készíteni hozzá nem olyan nehéz dolog . . . Hogy törvénytelen volt amit csinált, azt ő is jól tudta s ezért nem érhette meglepetésként, amikor augusztus 5-én megjelent a megyei szabályrendelet az italmérési regálékról, amely pontosan szabályozta, ki, hol, mikor, milyen italt mérhet és milyen büntetésekkel jár a szabályok megszegése.

23 Egyelőre nem is hirdette tovább az italmérést, az apróhirdetéseiben csak a sósborszeszt reklámozta. Ebből is származott egy kis összeütközése a járási főorvossal és a losonczi gyógyszerésszel, de ez alapvetően nem befolyásolta gácsi tartzókodását.

24 Úgy érezte, hogy rendben vannak a dolgok, amikor 1886 végén megyei fórum elé került a szeszmérés ügye. Erről a következő év elején adtak hírt a lapok. Gróf Forgách Antalné nem nyugodott bele régale jogainak megcsonkításába, és a megyeiKözigazgatási Bizottsághoz fordult panaszával. Csontváry válaszolt, védekezett de nem fogadták el érvelését. A Nógrádi Lapokban egy kis hír azt mondta róla, Csontváry közismerten nem tagadja a szeszmérést, sőt egyenesen azt állítja, azért teszi, hogy a gácsi népet a jó szeszivásra vegye rá a sok rossz lőre miatt. (A filoxera után vagyunk már!) Ezt azonban nem fogadták el, mert véleményük szerint nem a gyógyszertár feladata ez. így Csontváry hiába adott be fellebbezést a szolgabírói és az alispáni hivatalba, azt elutasították. De Csontváry nyíltan hangoztatta, hogy ő a megyei végzés ellenére továbbra is fogja a szeszt árulni. Erre elrendelték, hogy a gácsi gyógyszertárat gondnoki kezelés alá vegyék, s ő Forgáchnét 14 hektoliter szesz erejéig kártalanítani köteles. (Ez bizony nem cseppekben való árusítást jelent!)

25 Csontváry persze nem fogadta el gácsi karrierjét tönkretevő határozatot és a miniszterhez írt fellebbezést. Az ügy hónapokig húzódott. Jöttek, mentek a peres iratok ós végül is Csontváryt ^regalacsonkítónak mondták ki", a grófné kártérítési igényének a bíróság előtti érvényesítésére utasította, s ,,a provisorságot sem rendelték el".

29 Végül is felemás ítélet született Csontváry szemszögéből nézve. Mert ugyan nem ismerjük a bírósági ügy aktáit, de kétségtelen, hogy a végső ítéletben elmarasztalták és fizetnie kellett, de a gyógyszertár megmaradt a tulajdonában. De hogy meddig, azt újra csak nem lehet tudni biztosan, Csontváry maga ugyan 247