Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

Telkes jobbágy 7 950 háztartás == 69,25% Házas zsellér 3 270 háztartás = 28,48% Hazátlan zsellér 261 háztartás = 2,27% összes úrbéres 11 481 háztartás = 100% Itt figyelembe kell venni, hogy Losonc, mint szabadalmas mezőváros, néhány kuriális helység (pl. Géc, Losonctugár), valamint több tucatnyi lakott puszta (praedium) népessége és földterülete egyáltalán nem szerepel ezekben az adatokban, minthogy nem voltak úrbéres jellegű helységek és így nem is lettek összeírva 1770ben. így pontosan nem lehet tudni, hány háztartás, mekkora szántó, kaszáló és szőlőterület maradt ki. Mindazonáltal legfeljebb 5—8%-ra rúghat ez az arány, így szabad összevetnünk az 1728-as és az 1770-es adatokat. A telkes jobbágyháztartások száma az 1728. évi 4202 (illetve a jobbágy formán élő 91 mezővárosi szabadost — libertinust — is hozzászámolva) 4293 gazdaságról 1770-re 7050-re, vagyis 89%-kal növekedett. A házas zsellérek száma e négy évtized alatt 853-ról 3270 háztartásra nőtt, vagyis 283%-kai gyarapodott. A zselléresedés fő oka nem az eke vagy kasza alá fogható „szűzföldek" kifogyásában, hanem a szegény, igás állatokat tartani nem képes családok szaporodásában ismerhető fel. Míg 1728-ban a telket birtokoló jobbágyok a libertinusokkal együtt az összeírt háztartások 76,30%.át tették ki, 1770-re arányuk 69,25%-ra csökkent, viszont a házas zselléreké (az uradalmi konvenciós és „egyéb"—főleg iparos és kereskedő — háznépekkel együtt) 20,42%-ról 28,48%-ra nőtt. A ház nélküli inquilinusok száma az 1728. évi 171-ről csupán 261-re (53%-kai) emelkedett 1770-ig. Országosan a telkes jobbágyok 63,55%-ot, a házas zsellérek 29,46%-ot, a lakók pedig 6,99%-ot tettek ki az úrbérrendezés idején, vagyis a nógrádi arányok az átlagnál némileg kedvezőbb birtokviszonyokat tükröznek. Hogyan alakult a jobbágyok és zsellérek birtokában lévő földek nagysága ? Az úrbérrendezés során nem csak a rendeletileg meghatározott nagyságú telkek szántóföldi és réttartozékát állapították meg, hanem az adózó nép szorgalmával művelhetővó tett telken kívüli — így szoros értelemben nem is úrbéres, de adózó — irtás szántókat és réteket, valamint a szőlőket is, amelyek a parasztság — formailag ideiglenes — birtokát képezték, eskü alatt tett becsléssel igyekeztek felmérni. Nógrád megyében így tevődött össze a jobbágyság haszonélvezetében lévő szántóföldek állománya : Telkek tartozékát képező szántó 112 035 m. h. 70,04% Szorgalmi vagyis irtvány szántó 47 916 m. h. 29,96% összes jobbágykézen lévő szántó 159 951 m. h. 100% Telkek tartozékát képező rét 30 916 kaszás 87,84% Szorgalmi vagyis irtvány rét 4 279 kaszás 12,16% Összes jobbágykézen levő rét 35 195 kaszás 100% Az első szembetűnő jellegzetesség az irtvány ok nagy területe és magas aránya. A Kovacsics József által közölt táblázatból kitűnik, hogy a szűkebb értelemben vett Magyarország 43 vármegyéje között kiemelkedően a legtöbb irtványszántót éppen Nógrádban művelték a parasztok (47 916 m. h. = 29,96%). A sokkal nagyobb Vas vármegyében 30 528 m. h. irtás szántót és 8241 kaszás irtvány rétet birtokoltak és a telken kívüli kaszálók nagysága is csak itt, valamint Somogyban volt több, 216