Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

ket maguk a nógrádi földesurak sem látták szívesen, ezeket volt uraik kérésére szívesen vissza is küldték eredeti helyükre. A kékkői járásban 6 faluban találtak 55 jövevényt: Agárd és Alsósáp éppen az évben, 1696-ban népesült be, a 6, illetve 8 jobbágy még nem is vetett a parlag földekbe, ezen kívül Vadkert, Csesztve, Rétság és Legénd volt felében vagy egészében új telepesek otthona. De meg kell jegyeznünk, hogy ennek a járásnak az újratelepülése tucatnyi helység esetében még meg sem kezdődött eddig, ezek majd csak az 1715-ös és 1720-as összeírásokban bukkannak fel lakott helyként. Végül a zsellérlakosság az, amely az úrbéres falvakban kivétel nélkül mindenütt össze lett számolva — ott is, ahol a jobbágyság esetében csak a falu telkeinek számát adták meg. A törzsökös lakosság között 111 háza mellett kicsiny szántó és rét tartozékot is birtokoló, továbbá 211 csupán saját házacskát birtokoló zsellért tüntettek fel. Az örökös jobbágyok számához (563 colonus) való viszonyítástól azonban helyesebb eltekinteni, hiszen a forrás adatai szám szerint a colonusoknak csak kisebb részét tüntették fel. A jövevények között már bátran tehetünk Összehasonlítást: itt 129 (67,54%) jobbággyal szemben 22 (11,52%) tartozék-földet és 40 (20,94%) csupán házat birtokoló zsellért találtak. Többségben voltak tehát a vagyonnal rendelkező jövevények! Az 1696-os összeírásokból összesíthető adatok másik része (vö. a 10. táblával) a megművelt szántóterületre vonatkozik. Mint említettük már, elsődlegesen az állami adózás alapját — fundusát — képező lakott úrbéres jobbágytelkek szántóföld tartozékainak tényleges nagyságára voltak kíváncsiak a korabeli hivatalnokok, főként ebből számították ki a portaszámot. Országosan 4 jobbágytelek képezett egy portát, ha legalább 480 pozsonyi mérő „vetésterülettel" rendelkezett. Nógrádban azonban az előzetes döntés szerint közepes termékenység esetén 720 mérő tett ki egy egész portát. (Végül — bár ez jelen vizsgálatunk számára voltaképpen közömbös is — az egész Nógrád vármegyére ily módon megállapított portaszám 25 2/3 lett.) A portába ugyan az egykori hivatalos személyek csupán az adófundus földeket számították be, mi azonban arra törekszünk, hogy minél jobban megközelítsük a ténylegesen művelt szántóterületek teljes nagyságát. Ezért — ahol csak lehetőség adódott a kimaradt területek nagyságának hiteles megbecsülésére — bizonyos további földeket is számszerűsítettünk, így mindenekelőtt azon helységekben, ahol a portaszám megvan ugyan, de de pozsonyi mérőben nem jelezték a gabonatermő területeket, a 720 p.m. /adóporta kulccsal kiszámítottuk azt. A losonci járásban így 630, a fülekiben 67 1/2, a kékkőiben pedig 137 1/2 mérő földet adhattunk a törzsökös úrbéres jobbágyok kezén levő lakott telkek tartozékainak összesítéséhez. A fundus nagysága így az egész vármegyében 18 468 1/4 pozsonyi mérőt tesz ki. Ez nem csak a szám szerint ismert 508 népes úrbéres telek tartozékait tartalmazza, hanem a jobbágygazdaságok száma szerint említett úrbéres térséget is. A legtöbb szántóföldet a jobbágyok még mindig a losonci járásban művelték (8313 p.m.), de máris kiterjedt gabonatermelés folyt a kékkői járás zömmel újonnan benépesült, kedvező természeti adottságú és piaci lehetőségű — itt ment át a megyén a Dunától a bányavárosok felé vezető országút! — vidékein, ahol 6570 p.m. jobbágyi használatban lévő szántóföldet összesítettünk. Ezzel szemben a déli felében szintén új településű, de soványabb talajú fülekijárásra nem volt jellemző a kiterjedt jobbágyi gabonatermesztés, az adózó nép kezén lévő szántók nagysága (a népes és puszta telkek szántó tartozékainak összege 3592 1/2 p.m.) a felét sem érte el a losonci járásban összesített adatnak. A szécsényi járásban sem összesíthettunk nagy gabonatermő területeket: a 11 faluban jelzett jövevények kezén levő 634 1/2 p.m. gabonatermő földdel együtt is csupán 3386 1/2 p.m.-t tett ki. A jobbágyság szántóinak összegét a négy járásban a portákba beszámított „törzsökös úrbéresek kezén levő 204