Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: Nógrád vármegye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után 1683–1728

mérte fel (pozsonyi) mérőnként úgy, hogy elsősorban a telkek számát tudakolták. A telek a közösségileg szabályozott határhasználati rendszer, azaz a nyomásos gazdálkodás meglétét jelzi, de fordítva nem áll fenn ez az összefüggés, mert több helységben jelzik a két vagy három vetés forduló létét, ám a telkek számára nem utaltak. Általános a nézet, hogy a XVII. században a török járta országrészen felbomlott a szilárd telekbirtoklás és a nagy, lakatlan térségeken a szabad foglalás rendszere lett úrrá. Nos, az 1696-os összeírás egyik figyelemreméltó tanulsága az, hogy — ellentétben az Alfölddel — itt Nógrád déli félében a török korban nem bomlott fel a telek és nyomásrendszer, és az újratelepülést követően a frissen benépesült falvak határában az eke alá fogott földeket — jóllehet csupán néhány mai hektárat vettek igénybe a nagy bőségben rendelkezésre álló parlagból — rögtön két vagy három nyomásra különítették el és telkenként is egyenlő nagyságú szántó, illetve rét tartozókot mértek ki. A teljesen új településű szécsényi járásban máris 37 községben dívott a két, 7 faluban a három nyomás, míg egy vetőt csupán 5 helységben találtak : Bárkány, Pöstény, Verebély közülük is minimális, 3—20 mérőnyi gabonatermő területet vett igénybe, ahol még értelmetlen lett volna a nyomásrendszer bevezetése. A déli részében újratelepült kékkői járásban két fordulót 35, hármat 8 helységben formáltak ki és egyedül Csesztve, zömmel irtványnak minősített földjeit nem regulázták még nyomásokra. Ennek a meglepő állapotnak az okát elsősorban az újonnan népesült falvak feletti erős földesúri felügyeletben, a vármegye adókivető és behajtó gépezetének folyamatos működésében látjuk. Mind a birtokos nemesurak, mind önkormányzati szervezetük, a vármegye abban voltak érdekeltek, hogy korlátot állítsanak a jobbágyok szabad földfoglalásának útjába, egyúttal védelmezzék a régi szokás alapján nem úrbéres, hanem kuriális területek adómentességét. A faluközösségek emlékezetében is elevenen élt az 1670-es években létezett telkek száma, így pontosan meg tudták mondani, ezek közül hány volt lakott és hány ún. puszta telek (sessio déserta) az összeírás idején. Ahol a telkek számát valamilyen okból nem adták meg az „erős eskü" alatt valló helybeli parasztok, ott a jobbágygazdák (coloni) számát adja meg forrásunk. Sajnos mindkét adatot a 210 összeírt helység közül mindössze 33 faluban — közülük 30 esetben a szécsényi járásban — tünteti fel a forrás, 136 helységben (64,76%) csupán a telekszámot, 37 községben és mezővárosban pedig (17,62%) kizárólag a jobbágyok számát közli az adatokban bővebb „félkész" megyei összeírás is. A csupán a jobbágygazdaságok számára való utalás a kékkői járásra jellemző, itt 25 helységben is (51,02%) ez az adat maradt fenn. Az utasítás részben eltérő értelmezése miatt tehát járásonként más és más adatok megtudására helyezték a fősúlyt az összeírás készítői, így azután sem a vármegye egészében összesíthető 508népes házhely (sessio populosa), sem az 563 úrbéres telken élő örökös jobbágygazda nem fedi a tényleges helyzetet, hiszen a lakott telkeken az általánossá vált telekosztódás miatt több — pontosan meg sem állapítható számú — jobbágy élt és fordítva, az sem biztos, hogy a 37 csupán colonus-számot feltüntető falu egyikében másikában nem voltak-e mégis telkek kialakítva. Sem a megye telekszáma, sem az úrbéres jobbágyháztartások száma nem ismerhető meg tehát 1696-ban és nem is vethető össze az 1728-as adatokkal! A kuriális jogi helyzetet élvező települések felmérése még ennél is hiányosabb. Az előző, 1695. évi megyei rovásösszeírásban már taksával megadóztatott, tehát lakott kuriális falvak közül 13-at be sem vettek az 1696-os portaösszeírásba, csak 7 ilyen helységet említenek — többnyire a mezővárosokat. A szántóterület nagyságát a mezővárosok esetében csakis akkor adja meg az összeírás, ha határuk egyértelműen nem képezett kuriális területet (Losonc, Balassagyarmat — utóbbi számunkra meglepő döntés!), vagy ha vita merült fel a helység 202